Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
gyetlen, nehéz partitúra — s Makay Margit nem egy-két bravúráriával oldja meg feladatát, (ami mindig könnyű és hálás megoldás), de oly teljes embert, oly megrázó asszonyt, annyira igaz tragikus alkatot éget belénk, hogy lehetetlen szabadulnom ettől az érzéstől: pályája csúcsáról ért fel.” (Illés Endre) „Makay Margit az előadás igazi hősnője”. Christine — Klytämnestre — szerepét játsza és megrendültén vesszük tudomásul, hogy a színpadon Jászai Mari vagy Márkus Emília egyenes utóda született meg ezzel a szereppel. Csodálatos a színész sorsa. Első ifjúságában alig vették észre, második sorba szorították a divatos sztárok mögé. Mit érezhetett ez a színésznő', aki ostoba, fecsegő vígjátékok szép asszonyaként tengett-lengett a színpadokon, amikor lelkében ilyen tehetség lángja lobogott. Lehet az is, hogy csak most érett meg idáig, hogy elhisszük neki minden kimondott szavát a színpadon, hogy ellenállhatatlanul sodor magával az a tragikai hév és lendület, amely a legtisztább művészet régióiba röpíti a nézőt. (Stób Zoltán: Hétfői Napló, 1937. március 1.) „... a nagy stílust az egymással szemben álló két ellenséges asszonyt, az anyát és a leányt alakító Makay Margit és Bajor Gizi képviselték. Csodálatraméltó volt Makay Margit magatartása. Mostantól kezdve nem tagadhatjuk meg tőle a nagy színésznő rangot. Egyszerre volt ércből és viaszból (vannak olyan viaszfigurák, amelyek komoly művészi értéket képviselnek). Hol a gyűlölet princípiumaitól keménnyé vált, fagyos Klytämnestra, hol pedig a fájdalomban és a könnyekben feloldódó Niobe. De állandóan igazi, nagy és jelentőségteljes. Nyugtalan és lobbanékony, férje haláljelenetében hisztérikus: a szerelemtől eszeveszett, a szeretett férfi karjaiban érzékiségtől fűtött: a keserűen gyűlölt leány elleni harcban acélkemény, megtört, megkínzott, a búcsú jelenetében örömmel indul a halálba: így izzott a művészet és az élet ezer színében.” (Sebestyén Károly: Pester: Lloyd, 1937. március 2.) Illés Endrének, a kiváló esztétának és a többi kritikusnak ezúton köszönöm meg, hogy visszatekinthetek múltamra és elégedetten állapíthatom meg, hogy nem voltam felesleges tagja a Tháliának. ... llray Tivadarral ... Tímár Józseffel
