Hevesi Szemle 15. (1987)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Dénes Zsófia: Hírt kaptam Ady szülőházáról
DÉNES ZSÓFIA Hírt kaptam Ady szülőházáról Egy barátom nemrég Erdélyben járt, és ellátogatott Érmindszentre. Hazatérte után felkeresett engem budai lakásomon, és elmondta nekem, milyennek látta Ady néhai, szeretett otthonát. Elmondta: nem, nincsen múzeum az egykori szülőházban. A kis vályogház, régi szalma-fedele alatt már roskadozik, de néhány cigánylegény épp azon fáradozott, akkor, hogy megtámassza, bevakolja kopottságát. Mert hiszen régi ház, már akkor is régi volt, amikor Ady édesanyja, árva gyermek létére, kicsi leánykorában odakerült Kabay Gábor nagybátyjához, mert nem volt neki más élő rokona. Kabay Gábor nemes ember volt és — az ö negyven magyar hold árvíznek kitett földjével — ugyanakkor szegény. A kislányt, Pásztor Máriát nem iskoláztatta, libáit őriztette vele. Az írás-olvasás tudását a kis Mária csak akkor tanulta meg a falu tanítómesterétől, amikor már Ady Lőrinc fiatal felesége volt. Sok levelét olvastam az Ady-család jóvoltából. Mondhatom, csodálatos levelek voltak. Düledező ákom-bákom betűiből a Szilágyság népi költészete szólalt meg. Legszebb, virágos nyelv volt az nagyon. Annál meghatóbb. hogy alig olvasható írásból fakadt fel Édesnek. A vályogház rávall az igen szerény életre. Ma nem lakja senki, és ajtaja nyitva. A ház balkézfelőli szolbájában most is látható még az a paraszti ágy, amelyben Ady Endre világra jött. Ezen a paraszti ágyon kötözte le a ..tudós asszony” vékony madzaggal a fekete hajú kisfiú második kis- ujját mindkét kezén, amely mutatta, hogy majd eljut az Értől az Óceánig. Ez a hatodik ujj le is sorvadt, annak rendje és módja szerint. A bejárati ajtóval szemben ott van a szokásos nyitott tűzhely, és jobb- kézfelől pedig meghúzza magát a „tiszta szoba”; épp olyan szerénységben, mint a hálószoba. A háznak évtizedekig volt lakója, mégpedig Kovács Katica, odavalósi falus asszony, aki sokáig az özvegy Ady Lőrincné magányának és munkájának megosztója volt. Nemrég halt meg, és azóta nem emlékezik a régiekről ebben a házban senki, hacsak nem az a mészkő-emléktábla a ház külső, hátsó falában, amelynek betűit Kós Károly tervezte, és egy kolozsvári sirfaragó faragta ki: „Itt született 1877. november 22-én Ady Endre, a magyar költészet új korszakának teremtő géniusza, útmutató-világító fárosza. a régi magyar bal- végzetnek halhatatlan énekese. Meghalt Budapesten, 1919. január 27. Ez; az emléktáblát édes szüleinek, diósadi Ady Lőrincnek és tiszaeszlári Pásztor Máriának aranylakodalmi ünnepsége alkalmával emelték az erdélyi magyarok Érmindszenten. 1924. július 21.” Ez a ház valamikor a falu végén volt, mégpedig az utolsó előtti ház. Közel a temetőhöz. De most nincs itt faluvég, az Adyfalvának elneveze- Ermindszent már hosszan elhúzódik az országút mentén. Természetesen it' áll szemben a szülőházzal, jó kőhajításnyira a később épült szemrevaló Ady- porta. Bizony, nem volt az semmiképen kúria, mégha kert öleli most is körül Az ottjárt barátom jól tudíta, hogy a ház verandája előtt egykoron Ady Lőrincné gondosan ápolt rózsatövei virágoztak egész nyáron át. Csupa fran-
