Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 1. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Kovács János: Problémavázlat az oktatási törvény végrehajtásának megyei programjához

rozattal kiegészített 2008/1984. (V. 28.) Mt h. számú minisztertanácsi határozat általános feladataiban azokat a törekvéseket, amelyek az előzőekben vázolt feszültségek feloldását célozzák. Az akcióterv elsőként a szabályozásról rendelkezik: „Elő kell készíteni az oktatási törvényt, ennek során érvényesíteni kell a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programjának alapelveit.” (1. pont).

Vagyis: a folyamatos fejlesztésbe ágyazottan — más tényezőket megelőzve — erőteljesebb ütemben változik az oktatási rendszer szabályozómechanizmusa.

Mindezek előrevetítésével, tudatosulásával fogadta megyénk az oktatásról szóló, 1985. évi I. törvényt.

Már a törvénytervezet — kissé felgyorsított — vitájában is nyilvánvalóvá vált a megye pedagógusainak érdeklődése és érdekeltségtudata is. Szűkebb és tágabb körben is felszínre kerültek indokolt és indokolatlan fenntartások, aggodalmak, amelyek korábbi beidegződések nyomán az új szabályozással kapcsolatban éltek.

Épp ezért vált elemi szükségletté az új jogszabályok szellemének értelmezése, a törvény céljának, funkciójának tudatosítása. A törvény keretjellege pedig egyenesen kikényszeríti, hogy mielőbb tisztázódjék az oktatás különböző szervezeteinek mozgástere, az alkotó önszabályozás hatóköre, a jogosultságok érvényesülésének határa és lehetősége. A közoktatás-irányítás megyei szintjének ki kellett dolgoznia az új oktatási törvény bevezetésének, előkészítésének megyei programját, amelynek legfontosabb célja a tájékoztatás megszervezése, és az új szabályozásnak megfelelő működés hatékony segítése. Természetesen ez nemcsak koncepcionális célkitűzéseket feltételező feladatterv, hanem a szó valamennyi jelentését fedő, művelődéspolitikai stratégia szemléletformáló magatartás- és cselekvéssorozat.

Szándékunk szerint előtérbe kívánjuk helyezni a korszerűsítés minden lehetséges feladatát, az oktatás fejlesztésének gyorsítását éppúgy, mint a pozitív hagyományok megőrzését. Az új törvény sem tartalmával, sem céljaival nem sarkall kapkodásra; átgondolt és az összes érintett meggyőződésén alapuló, együttes cselekvésre ösztönöz.

Mai gazdasági-társadalmi körülményeink között a törvény és végrehajtása nem valósulhat meg érdekeltségi alap nélkül. Csak jól működő tantestületekben, demokratikus nevelőközösségben, az egyes pedagógusok közvetlen érdekeltségével képzelhető el a megújulás. Az intézményirányításnak is föl kell adnia a direkt formákat, az oktatási folyamatba való közvetlen beavatkozás túlhaladott módszereit.

Természetszerűleg a jól működő iskola saját programjához mérten jó, s ez mást jelent az optimális környezetben élő intézményeknél, mint a nehéz terepen, esetleg alacsony iskolázottságú szülők közelében.

Az egyes pedagógusok beválása ilyen körülmények között még erősebben függ majd a tantestületen belüli összhangtól. S mert a hatékonyság mégiscsak összefügg a pedagógus kulcsszerepével, meg kell nyitni annak a lehetőségét, hogy ha valaki egyik testületben nem válik be, kipróbálhassa képességeit egy másikban. A gazdaság és társadalom egészséges mobilizációjának mintájára az iskolák közötti pedagógusmozgást fel kell szabadítani a jelenlegi adminisztratív kötöttségektől.

Stratégiánk központjába — az eddigiekből is kitűnik — a tantestületeket kell állítani. Ám számos vita és fejtegetés bizonyítja, még erőteljes szepti- cizmus fonja be a tanítóközösségeknek szánt bizalmat.

49