Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József: Hasztalan bujdokolok
zetés demokratizálása, az egyéni lelemények felkarolása, a segítő szerepkörűvé váló szakfelügyelet — hogy csak néhány példát említsünk — hozzájárul ahhoz, hogy maradéktalanabbul érvényesüljenek a társadalmi igények, a jogos, az indokolt óhajok, s ezzel párhuzamosan teremtő lendülettől vezérelt nevelők bontakoztathassák ki személyiségük értékeit a mindennél fontosabb ügy, a diákok java érdekében. Ekként teljesülnek majd azok a párthatározatok, amelyek az ilyen kezdeményezéseket sürgették. Túlzás nélkül jelenthetjük ki, hogy valóban ígéretes utat választottunk. Arról is meggyőző érveket olvashatunk — méghozzá a legilletékesebbek, a legavatottabbak tollából —, hogy merre, milyen ütemben haladjunk. Kétségtelen, hogy az oktatási törvény távlati sikere az iskolákon, az ott munkálkodó lelkes kartársakon, hivatásszeretetükön, elkötelezettségükön, leleményességükön múlik. Vagyis azon, ami szerencsére nem hiányzik. Heves megyében sem... • Vers-próza Bényei József Hasztalan bujdokolók a hintára akasztott kockás zsebkendőt hivatalos dokumentumait a természetes emberi létezésnek Jeleit az embernek aki élni szeretne birtokosaként a földnek és harmatos homokozónak s két gyereket vezet kézenfogva a jövendő szürke s szétmosott árnyékai közé Hasztalan bujdokolok A nyugalom buráját szétüti fölöttem zengő fémbogarak monoton muzsikája Ez a tavasz megint vibráló kockajátékot játszik a csalásra hajlamos történelemmel A játék tétje vagyunk Odalapulva fűszálak palotás ormaihoz reszketünk amíg ide-oda tologat az engedelmes idő S maradék morzsáinkat a szél egy fényes hajnalon összesöpri Lehet, hogy hasztalan bujdokolok az idegen utcák hajnali áramlatai szigorúak és kemény a levegő akár a csont Lélegzetet se vesz a szél csak fúj fúj összesöpri az éjjel földre zuhant fekete csillagmorzsákat s a korom nehéz kristályai szikrázva ráülnek szárnyaira és beröppennek a tavaszt óhajtó tizedik emeleti ablakunkon Nyugtalan a szívem Kamaszok randevú-láza verdes mozdulataim ritmusában Féltem a föld halványzölden kibomló töménytelen és gyönyörű leveleit rügyek nyugalmas mellbimbóit a bokrokon meg a virágokat ígérő zöld kígyóhajtásokat Féltem a harmatos homokozóban felejtett tortasütőket lapátok rózsaszín műanyag-mosolyát 4
