Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - TÁJOLÓ
• Tájoló Olvasásra ajánljuk Sajdik Ferenc: Hát (m)ilyenek a macskák? (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987. — 35. pj Rosszindulatú, kárörvendező, önző, méltóságos, szép, játékos — ez mind a macska volna? Sajdik Ferenc sóik humorral és szeretettel mondja el a véleményét az imádott négylábúról, aki a puszta jelenlétével két táborra osztja a kétlábúakat. Kiszolgálják vagy kitagadják, behódolnak neki, kétszázas hússal keresik a kedvét vagy éppen irtóznak tőle, és vadul hajlkurásszáik. Macskapártiak, és -gyűlölők. Farkasszemet néznek a könyv lapjain, s közöttük a kétségtelenül elfogult szerző kísérli meg az igazságtételt — mindhiába. Mert a macska már csak megmarad olyannak, amilyen. És persze mi sem változunk. Rosszindulatúak vagyunk, kárörvende- zőik ... Maurice Maeterlinck: A kék madár (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987. — 23. p.) A gyerekirodalom nagy alkotása, örök szimbóluma a század kezdete óta él mesejátékban, filmen, mesében: a boldogság Kék Madarának keresése és a rá- találás felett érzett öröm. A Móra Kiadó első ízben jelenteti ,meg önálló, szép képeskönyv formájában ezt a gyönyörű mesét, Tarbay Ede költői feldolgozásban Duschanek János ihletett, lírai illusztrációival. Frank Herbert: A dűne I—II. (Kozmosz fantasztikus könyvek) (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987 — 735 p.) Különös hősökkel és lényekkel népesül be az a világegyetem, amely az amerikai szerző immár klasszikus regényében feltárul. Az Arrakis bolygón élő döbbenetes nagyságú, mindent elnyelő homokfórgek anyagcseréjének terméke, a fűszer körül szövődik a galaktikus méretű intrika. Az izgalmas cselekmény alakulása a sivatagbolygó ökológiai kilátásait is meghatározza: — lesz-e valaha — a fűszernél is értékesebb — víz azon a csillagon, ahol halottait nem könnyezheti meg a „vízfegyelem” vas- törvényének szorításában edződött íremének népe. Az események gyakran még a regény főhősét, Paul Arteides herceget, a fremenek fiatal prófétáját is 'készületlenül érik, pedig genetikai adottságai révén feltárul előtte az Univerzum jövője. Ferenczi László: Én Kassák Lajos vagyok (Kozmosz Könyvek, 1987 — 232 p.) Kevés olyan életmű van a magyar irodalom legújabb kori történetében, mely mindig a szüntelen viták kereszttüzében állt volna, mint Kassák^Lajosé, a szocialista és avantgárd költőé, regényíróé, jelentős konstruktivista festőé. Ferenczi Lágzló irodalomtörténész komoly feladatra vállalkozott, amikor összeválogatta azokat a korabeli cikkeket. amelyek Kassák egy-egy művéről szóltak, olykor egymásnak homlokegyenest ellentmondó megállapításokat tartalmazva. A szerző arra törekedett, hogy e kötet alapján hiteles képet alkothasson magának az olvasó a .különösen nagy utakat bejárt magyar íróról. Mesék a szerelemről (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987. — p.) Van-e szebb műfaji foglalata a szerelemnek a mesénél? Hiszen a mese — ábránd és valóság, látomás és költészet, vallomás és igézet. Ha akarom, igaz, ha akarom, mese, tünékeny, szép ráál- modás. A világirodalom meséi gazdagon kínálják a választékot a vágyódó, beteljesült vagy éppen elérhetetlen és reménytelen szerelemről. A válogatás egy kötetrevalót nyújt át a különböző korok és népek szép, ismert és kevésbé ismert szerelmes meséiből. Szerzőik egy része tehát maga a nép, a többiek a világirodalom klasszikusai, Boccaccio, Brentano. Andersen, Oscar Wilde, Füst Milán és mások. 85
