Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 5. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Hom János: Beszélgetés a Megyei Művelődési Központ tevékenységéről

nünk. Az itt működő negyvenhárom kiscsoportnak a város huszonhét helyén találtunk ideiglenes otthont. Aztán 1985-ben befejezték a rekonstrukciót, amely nemcsak az életveszély elhárítását jelentette, hanem a teljes korszerűsítést is. A ház építészeti stílusát megőrizve a régebbi nagyobb szobák átalakításával, aztán újabb helyiségekkel — mivel a TIT szervezetei kiköltöztek innen és a gondnok lakása is a miénk lett —, ötvenhat terem áll rendelkezésünkre, amely több mint a ‘régi. Ezek közül harmincnégy közösségi célokat szolgál. Most először alakítottunk ki bejárati előteret, amelyben információs központot rendeztünk be. Űjdoniság az első emeleti büfé, a hozzá kapcsolódó teázóval, valamint az állandó kiállítóhely, a galéria is. Mindezek mintegy húszmillió forintba kerültek. A pénzt a megyei tanács biztosította számunkra. Korszerűbb lett a villamoshálózat és egy gázkazán beállításával a fűtés is. Az Országos Közművelődési Tanács jóvoltából alakítottuk ki audiovizuális rendszerünket, önálló stúdióval. Az ehhez szükséges összeghez pályázat útján jutottunk. Most már valamennyi szobát bekapcsoltuk a videoláncba, a hangosításba. CB-vel és tizenkét számítógéppel is rendelkezünk. Egyébként a jelenleg tevékenykedő negyvenkét kisközösségünknek itt adunk helyet.

— Végül is csupán egy csoporttal működik itt kevesebb, mint régebben. Hogyan tudták megtartani klub- és szakkörtagjaikat?

— Az vitathatatlan, hogy az utóbbi időben megváltoztak a művelődési szokások. Viszont a közösséghez tartozás igénye szinte mindenkiben él. Azaz bárkit ki lehet mozdítani a lakásából, ha olyasmit kínálunk, amely vonzó. Népművelőink elébe mennek az igényeknek, felkutatják, ki milyen csoportban tevékenykedne szívesen. Manapság például sokan vásároltak hobbitelkeket. Ennek következménye, hogy egyre többen várnak növénytermesztői szaktanácsadásokra. Létrehoztuk a kertbarát kört, melynek összejöveteleit száznál többen látogatják. Hasonló a helyzet a videóval is. E klubban kazettacserére és másolásra nyílik mód. Folytathatnám a sort az érem- vagy az ásványgyűjtőkkel. Természetesen a fejlődés, a változás velejárója, hogy időnként meg is szűnik egy-egy klub. Ilyen volt például a Paliasz öt szekciója is, amelyben lemezt hallgattak, kirándultak a fiatalok, s melynek célja volt, hogy ezeknek a gyerekeknek rendszeres foglalkozásokat szervezzünk. Ma, a hagyományőrzés kultuszát éljük. Kedvelt például a népi tánc, a díszítőművészet, a szövés, a citerázás, így természetes, hogy mi alkalmazkodunk ehhez, s megteremtjük e csoportok működésének a feltételeit. Hasonlók mondhatók el a tudományos — biológus, csillagász — körökről is. Klasszikus csoportjainkra nincs különösebb hatása a divatáramlatoknak, így a huszonöt éves szimfonikus zenekarunk és a tíz éves kórusunk mindenféle fennakadás nélkül tevékenykedik.

— Általában milyen élettartamnak klubjaik, szakköreik?

A divatklubok többnyire rövid életűek. Például a videoklub léte függ attól, hogy egyre tömegesebbé válik a technika elterjedése. Elképzelhető, hogy a mostani pezsgő életből később nem marad más, csak annyi, hogy a tagság itt cseréli ki a kazettákat. Jelenleg sokam iratkoznak be Basic-tanfolyamokra, aerobikra. Persze, ha lefut a divathullám, jön helyette egy másik. A jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzetben intézményünk különösen fontosnak tartja, hogy alkalmazkodjunk az emberekhez, még ha a könnyebb műfajok vonzzák is őket. Évente mint75

A reprezentatív tanácskozó helyiség

Sebestyén János, igazgató