Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - TUDOMÁNY - Sipos Lajos: Tallózás Babits Mihály levelesládájában
Mélyen tisztelt Uram! Végtelenül megtisztelő, szíves leveléért hálásan és legnagyobb tisztelettel kösz inetet mondok! — E levél sikertelen és egyhangú életemnek kivételesen kedves emléke marad: hiszen ön, Uram méltónak talált, hogy magához hasonlítson! Ilyen dicsérettel pedig engem nem kényeztettek eddig, nem remélhettem most, — és ki tudja, mikor lehet benne megint részem! Higyje meg Uram, meghatottság vesz rajtam erőt, valahányszor végtelenül elégedetlen szívvel az ön levelére gondolva próbálok megnyugvást találni! Fogadja nagy szeretetemnek és hálámnak kifejezését! Legalázatosabb szolgája és tisztelő híve Füst Milán Ignotus Hugó — Babits Mihálynak (Budapest, 1911. júl. 10.) Kedves kollegám, köszönöm jóságos és tetterős részvétét. Egyben tudatom a következőkről: Ma beszélgetésem volt Wiildner Ödön főv. főügynök barátommal, ki mihamarabb tanácsnok lesz. önről is esett szavunk, s ő azt mondta, hogy nem volna nehéz önt az államtól átvenni a fővároshoz. Ha Pestre jön hozzam Önöket össze. Mondanom sem kell, hogy ez a kilátás nemcsak Fogarashoz, de az állami tanársághoz képest is utópikusán nagyszerű, a nagy politikai sitb. szabadságnál s az anyagi ellátottságnál fogva, amit a pestvárosi tanárság jelenj. Kérem tehát, ha Pestre jő, értesítsen engem, ki szeptember 2-ig szinte megszakítás nélkül itthon leszek. Igaz híve és társa Ignotus Dienes Valéria — Babits Mihálynak Kedves Mihály, (...) Szebb, százszor szebb az a munka, amire én hívlak s amire te születtél, mint a minőnek te hinni akarod. Igazam van — mondod igazam van — felelem, — mert véletlenül én is mondtam azt amit te mindég tudtál és mindég éreztélt hogy a te elméd a filozófiára született. Tudod te azt. hogy úgyis meg kell lenni, hogy elviselhetetlen és üres lenne az élet nélkülié; ez az utolsó leveled még jobban meggyőz. ha lehet, mint az amit eddiig tudtam rólad, hogy csakis önmagadra van szükséged és arra fogsz menni, amerre visz egv kereséssel teli gyermekkor. Ha nihilista vagy, lehetetlen, hogy ne legyenek meggyőződéseid később, az csak jó jel, ha nehezen fogamzanak. Jól tennéd, ha többször írnál. Nem próbáilsz Párisba jönni jövőre? Bergson januárban kezd beszélni, valószínű, hogy akkorra mi is újt}ól itt leszünk. Nagyon nehéz innen elmenni (...) Valéria Id. Babits Mihályné — Bafc;ts Mihálynak (Szekszárd, 1912. jan. 12.) Édes Misikém! Még nem írtál a mióta vissza utaztál, és ha Bimlbis nem lett volna azóta itthon nem is tudnánk, hogy megérkeztél e? azóta sem írsz pedig jól tudhatod menynyit gondolunk reád és szeretnénk tudni hogy vagy? Már eddig a ruhádat is megkaptad meg a cipőd is, hogy tetszik? tegnaip lefelé mentem találkozom Kovács Lacival, kérdezett téged, panaszlom neki, hogy még nem írtál, azt mondja, ne haragudjék a néni Misire, hisz ha nem is írt, annál szebb dolgokat írt megint a „nyugatba”, megyek a Tirnitzerhez, ott meg gratulálnak a fiam gyönyörű dolgaihoz a mik a nyugatban jelentek meg az ünnepekre, s azt mondja az asszony, hogy neki a te cikked tette kellemessé az ünnepeit, akkor már közel lévén bementem Molnárhoz és megvettem nem csak a Nyugat jan. 1 seji számát, de az „almanachot” is és igazán szépen megírtad édes fiam az öreg Sylvestert, mindannyiunknak tetszett (...) írj kérlek minélelőbb mindenről csókolunk mindannyian csókol szeretettel anyád Jászi Oszkár — Babits Mihálynak (Budapest, 1912. máj. 8). Igen tisztelt Uram! A Huszadik Század júniusi száma folytatni fogja az Irodalom és Társadalom vitájában elhangzott felszólalások közlését. Füst Milán — Babits Mihálynak (Budapest, 1911. jan. 19.) 71
