Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - TUDOMÁNY - Sipos Lajos: Tallózás Babits Mihály levelesládájában
nyeiben is foglalkoztató kérdését 1011-,ben egy rövid írásban ugyan, de elméletileg is rendszerbe foglalja, végiggondolja. Ezen a módon tudatosult a közönség számára Babits Miihóly személyének és művészetének nem csupán költészettani, de irodalompolitikái, sőt politikai jelentősége is. Az 1011 őszén Újpestre érkezett Babits Mihály így közel jutott az irodalomhoz, a tudományhoz és közelebb a társadalmi fcüdzeimekhez. Szoros kapcsolatba körűit a Nyugat írói és szerkesztői közül Móricz Zsigmonddal, Schöpflin Aladárral és Fenyő Miksával, az Isteni Színjáték fordításán dolgozva a kitűnő Bante-szakértő Kaposi Józseffel, Bergsonról1 írott tanulmánya okán is a francia filozófus közvetlenebb köréhez tartozó Dienes Valériával, másodunokatestvérével, a Halálfiqi egyik szereplőjének majdani modelljével; irodalmi tanulmányai — mindenekelőtt az 1910-es Ptőfi és Arany és az 1011-ből való két Vörösmarty-dolgozata —, valamint Szép Ernő és Lukács György könyvéről1 írott bírálatai ráirányították a szaktudományok figyelmét is; és kapcsolatba került Ady „akart ideál”-jával, Jászi Oszkárral, a Társadalomtudományi Társasággal és a Huszadik Századdal, amelynek 1912- es évfolyamában, Irodalom és társadalom című tanulmányában részben folytatta és tovább árnyalta az 1911 novemberi Nyugat-cikk gondolatait. Mindezek ellenére vagy talán ennek következtében Babits nem kívánt tartósan berendezkedni Újpesten. Az 1911—12. tanév végén már a főváros alkalmazásába szeretett volna kerülni. Nem elsősorban azért, mert talán — a másik újpesti emlékeket is ötvöző regény, a Kártyavár főhőséhez hasonlóan — ő sem érezte itt magát kifogástalanul, esetleg őt is zavarta, mint Partos Kálmánt, a zajok, színek, szagok, zuhataga, a „szennyes forgatag”, a „csúnyaságnak, a közönségességnek, az üzletiségnek ... tanyája”, hanem valószínűleg azért, mert a Nyugat szerkesztőségétől, az irodalom fórumait jelentő kávéházaktól, mintegy másfél órára, Rákospalotán lakva, még mindig távol érezte magát a valódi központtól. Barátai révén, Gaál Mózes igazgató hívására így került 1912 novemberében az akkor szervezett tis2ít- viselőtelepi gimnáziumba. Újpestre, ahol — 1929-ben elmondott szavai szerint — „lelkének darabjait, múltjának töredékeit” hagyta, később mindig szívesen emlékezett. Ús nemcsak az „ismerős arcok és szemek” módján reá néző „hideg kövek”-re és a házak abla- kai”-ra gondolt, hanem bizonyára arra a döntő változásra, melyet itt élt meg, amelynek során a költészetben testet öltött szépség mellett vagy előtt az Igazság lett számára a legfőbb érték. Legalábbis az itt született fontos alkotása, a Május huszonhárom Rákospalotán tanúsága szerint... •*Ez a fontos változás nyomon követhető a költő rendkívül gazdag, több ezer tételből álló levelezésében is.8 Ebben az irodalom- és kultúrtörténet szempontjából talán felbecsülhetetlen anyagban 1908 előtt az egyetemista barátok: Juhász és Kosz- to'ányi írásai mellett a konvencionális családi levelek voltak abszolút fölényben. 1908 és 1012 között változott a helyzet. A küldemények szerzői sorában megjelentek az irodalom, a tudomány és a társadalmi élet jelentős alakjai. Az alábbi — mutatóiba kiválasztott — levelek remélhetőleg jelzik, mikor és milyen levegő vette körül Babits Mihályt. Juhász Gyula — Babits Mihálynak Kedves Mihályom, már írtam neked, hogy egy nagy, modem antológia készül (Adytól kezdve) és abban Neked is méltó módon benne kell lenned. Választ eddig hiába vártam, újra sürgétve kérlek, egy csomó verset légy szíves postafordultával küldeni címemre; Premontrei főgimn. Nagyvárad, mert az antológia egyébként már sajtó alá készen volna. Balázs Béla is benne van, én is. Hétmagyarok: ez lesz a címe, igen szép, előkelő, gazdag köntösben jelenik meg június elején, előszóval és irodalmi portrékkal. Még egyszer kérlek, esdve, sürgetve: küldj! Szeretettel köszönt Juhász Gyula. Kedves Babits Űr! Ismeretlenül kérem, mint az említett Antológia sajtó alá rendezője, hogy verseit Juhásznak sürgősen küldje el. Feltétlenül számítunk rá. Előre megnyugtathatom, hogy méltó formában és méltó társaságban fog megjelenni. Verseit várja tisztelő híve Antal Sándor 68
