Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Agria játékok '87
mint a Pesten nevelkedettek. Ezt a tárlati élményt vetjük most utólag is egybe azzal, amit a Gáli László által megálmodott Tamási-darabban láttunk. Kell a költészet a színpadon. A költészetnek és nemcsak a szóban, zenében, hanem a gesztusokban, a falakban, a fákban, a bokrokban, a cselekvésekben, a történésekben, színekben, rajzölatokban, dallamokban felfedezhető költészetnek minden csírája, magja, bimbaja, virágja, lombozata, fel, a csillagos égig! Ne szégyelljük ezt a megerjedt érzelmi világot, a szenvedélyeknek ezt a néhol kesernyésen feltörő harsogását/ Nem szabad, nem is illik elhitetni magunkkal, másakkal sem, nem is igen lehet, hogy az élet szürke racionalitás csak. aminek ennyi, meg ennyi haszna van. A haszon, a fillérrel megmérhető növekedésen túl, ott lobignak azok a magas erkölcsi értékek, a szálló időben, a szellemiekben, amikor a feldobott sóhaj többet ér egy rúd aranynál. Suttogni merjük csak: a kornak épp ez a hibája, hogy szellemi fogyatkozása az anyagiak miatt van. A lélek szabadsága a költészet! A hangversenyek Éppen a lélek szabadságának emlegetése közben, nem akartunk megfeledkezni a hangversenyekről, amelyek az idei nyáron is az egri székesegyházban fértek el. Hangsúlyozzuk a teret, mert itt nem elsősorban a genius locit, a szent hely fontosságát említenénk, hanem azt a tágasságot, amely méltó keretet ad mindannak, ami itt zene címén megszólalhat. Korábbi éveinkben nyaranként négy orgonaművész négy műsorral örvendeztette meg e hangszer szerelmeseit. Vagy az eddigi gyakorlat néhány tapasztalata, vagy az újat keresés igénye változtatta meg az elképzelést. Most, az idén, vokális együttes, a Schola Hungarica és a Budapesti Vonósok, mintha lélektani bevezetőt alakítottak volna, a nagy formátumú orgonaművekhez; Dobszay László és Szendrey Janka énekesei az Anjou-kori Magyarország Gregorián-emlékeit, a késő középkori liturgia himnuszait, antifónáit, respon- soriumait sorakoztatták föl; míg Bánfalvi Béla és társai Vivaldit, Haydnt játszottak, ezek között is nagy elmélyedéssel a La Passione szimfóniát. Szólistaként hallottuk Verebics Ibolyát, a Szent Miklósról szóló liturgikus játékban, míg Pászthy Júlia Händel két áriájával kedveskedett szülővárosának. A közönség azonban az orgonamuzsikára szavazott inkább. Kovács Endre műsorát még megzavarhatta hangulatilag az a tény, hogy Gregor József operaénekes, szentendrei balesete folytán hiányzott, és ezért a kitűnően felépített műsort meg kellett változtatni, de Lehotka Gábor július 27-i koncertjén minden a helyén állott. A három nagy Bach-mű, a C-dúr toccata, adagio és fúga, a Korál-előjáték és a g- moll fantázia és fúga sodró lendüléte a maradandó élményt alapozta meg. Ezekre már ráadásként jött a két Franck-szám, az a-moll korái, az Asz-dúr sortie, hogy aztán a Noéllel, saját szerzeményével, Lehotka Gábor bemutassa az orgonamuzsika minden technikai és dallambravúrját. Ha a bazilika ezres közönsége az orgonára szavazott, a következő évadokban ezt a rokonszenvet nem lehet figyelmen kívül hagyni a nyári zenei anyag összeállításánál. Epilógusként mit is írhatnánk az Agria Játékok ’87 összefoglalójának a végére. Ismerjük a 87—88. évi kőszínházi menetrendet. Megjelenik benne az opera, Beaumarchais Figaro házasságával. Illő részt kapnak idegen drámaírók, Arthur Miller, Rozewicz és a többiek. De nem hiányzik majd az egri hagyomány sem Gárdonyi Géza személyében, hogy a Sütő-darabról, az Egy lócsiszár virágvasárnapjáról ne is beszéljünk. Helyet kap a mai színpadi szerzők közül Nádas Péter. A művek, a nevek ígéretet jelentenek. S ha az Agria Játékokra való visszaemlékezésünkben az Énekesmadárnak és vele kapcsolatban Gáli Lászlónak, a Gárdonyi Géza Színház igazgató-rendezőjének több oldalról is vizsgálat alá vettük fontosságát, azért tettük, mert a példa-vizsga eredményét igencsak kielégítőnek tartottuk. A közönség oldaláról nézve — mindig is innen kell szemléznünk! — a felvillantott hitet, költészetet, harmóniát és szakmai igényességet kérjük és várjuk el a folytatásban! Eger lakosságának mintegy tíz százaléka, az a körülbelül hatezer ember, akarja és támogatja a jó színházat. Amit a nyáron, tisztességes munkával, meg is ígértek neki. Farkas András 65
