Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Gábor László: Az egri színészek
Csendes László Azt, hogy miért is választottam ezt a hivatást, nem tudnám pontosan megmondani. Lehet, hogy csábított a gyermekkoromban látott előadások varázsa, vagy mert művészetpártoló ember lévén, a színházban találom meg valamennyi ágát az irodaiamtól a képzőművészetig. Lehet, hogy csak egyszerűen komédiásnak születtem és magával ragadott a játékszenvedély, amelyről az évek folyamán kiderült, hogy nem is olyan játék. Az embert megszépítő igyekezet nem kis felelősség. Gyakran fölmerült bennem a kérdés: kinek van nagyobb szüksége munkámra? Nekem-e, aki estéről estére végigjárom ugyanazt a kálváriát a föloldozás reményében, vagy a közönségnek, a föloldozást osztónak? Azt hiszem, mindkettőnek. Számomra egy-egy feladat bonyolult keresztrejtvényhez hasonlít, amelyben a kitöltetlen négyzeteket csak a másik alkotótárs, a néző segítségével tudom megfejteni, s így még az is elképzelhető, hogy estéről estére együtt járjuk végig a kálváriát. Komáromi Kassa, Kecskemét, Debrecen és Eger, Huszonöt évi vándorlás várostól városig, színháztól színházig. Megszámlálható szerepek, megszámlálhatatlan álmatlan órák. Hogy miért? Lehet, hogy őseinktől — palóc lévén — nomád vért örököltem, de valószínűbb, hogy az újjáéledéshez, az ember önnön újrateremtéséhez a tér kitágulása szükségeltetik: a monotonitás, az ismétlés veszélyétől megóvó változatosság. Vagy csak egyszerűen nem találom a helyem? Miért jöttem Egerbe? Szeretem a várost, szeretem azokat az embereket, akik hívtak, és az Agria Játékok tapasztalata alapján, most már az egri közönséget is. Hogy meddig maradok? Amíg szükség van rám. Csonka Anikó A nyáron már szerencsém volt megismerkedni az egri közönséggel, annak is a legcsodálatosabb rétegével, a gyerekekkel. A Tom Sawyer mint detektív című zenés játék naivaszerepét játszottam: Bennyt. Igazi szívdobogtató élmény volt: kikerekedett gyermekszemek néztek rám, a csoda és az igazság hitével. A színészi pályám: rövid múlt és vágyott hosszú jövő. A legszebb emlékeim Tóth-Máté Miklós A fekete ember című darabjában Méliusz Juhász Péter felesége, Erzsébet; a Karamazov testvérek Fenyája; Örkény Tótékjában Ágika; John Arden Gyöngyéletében Sally, egy furcsa, sérült kislány, akiből kiragyog a tiszta élet utáni vágy. Szeretnék sokat dolgozni, igazi színházi, teremtő, gyötrelmes-gyönyörűséges küzdelem munkása lenni. Szeretnék a közönség emlékezetében megmaradó pillanatok részesévé válni. Szeretnék játszani és játszótárs lenni abban a közös örömben, ami nézőt és színészt összeköt: a színházban. Szeretnék otthonra lelni Egerben. Epres Attila Kaposvárott születtem, 1963-ban, bár azóta is talán ötször, ha jártam ott: ízig- vérig Balaton-parti vagyok. Szüleim paraszti származásúak és valamilyen délszláv népcsoportból valók. Apai nagyapám magyarosíttatta nevét Eredicsből a mostani Epresre. Balatonbogláron és -lettén lakik famíliánk, ott jártam általános iskolába, illetve télen a tó jegére, nyáron a strandra Oszkár öcsémmel. Akkor úgy gondoltam, hogy szabad ember maradok és erdész leszek vagy vadász. Sopronban tanultam az erdészeti szakközépiskolában, a világ akkori legjobb intézményében, majd ott kezdtem el kóstolgatni az amatőr színjátszást a biológiatanárom Fintor nevezetű városi diákszínpadában. Nagyon jó iskola volt ez, kitűnő társaság, nem volt nehéz végzetesen beleszeretni a színjáték varázsába. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára előszörre besegített a sors és a jó szerencse. Solymosi Tibor osztálytársammal — aki jelenlegi barátom és kollégám — rövid és boldog repülések és keserves és hosszú törődések után, el is végeztük. A főiskola előtt Zalaegerszegen katonáskodtam, a diploma átvétele után. a Vidám Színpadon kezdtem el pályafutásomat. Eddigi kedvenc szerepeim: az amatőr színpadon Kőmíves Kelemen, majd Káin, Pilátus és a Jövedelmező állás Juszovja. A filmezéshez korán szerencsém volt, játszottam főszerepet és kisebbeket: mind nagy lelkesedéssel. Nagyon szeretem a Balatonit, a lovakat, a barátságot, a szerelmet és a sört. Minden vágyam a jó színház, kis társulattal, jó rendezőkkel és sikerelőadásokkal. 58
