Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Kiss Sándor: Thália, emberformáló szerepkörben
Thália, emberformáló szerepkörben Jelképes is lehet, hogy az új köntösben megjelenő, a folytonosságot vállaló, az értékes örökséget továbbvivő, ezzel együtt tartalmi és formai reneszánszt hirdető Hevesi Szemle 1984-es évfolyamának 4. száma az írások zömét egy fontos kulturális intézmény megújulásának szentelte. A szerzők hírt adtak arról, hogy Heves megye politikai és állami vezetői kezdeményezték a Művelődési Minisztériumnál az egri Gárdonyi Géza Színház különválását a Miskolci Nemzeti Színháztól, s megkezdték az önálló társulat alapjainak lerakását. A‘z elhatározás nem kis vihart kavart, holott olyan vállalkozás indult, amelynek tető alá hozatalát reális igények sürgették. Erre utalnak a kultúrtörténeti előzmények is. Adatok sora igazolja, hogy a színjátszásnak közel kétszáz éves múltja van Egerben. Városunkban 1800-ban, Kelemen László társulatának fellépésével jöttek létre az első magyar nyelvű előadások. Később jó néhány kiváló színészt foglalkoztató gárda látogatott ide, élvezte a helybéliek vendégszeretetét, méltán kedvelt borát, s értékelve természetesen a nézők hozzáértését, tapsát. Nem véletlen, hogy szívesen emlékezett az itt töltött órákra a nagyszerű Déryné, s a legnagyobb tragika, Jászai Mari is. Ekkor még a társulatok — állandó színház hiánya miatt — különböző helyeken, sátor alatt, fabódékban, ideiglenes építményekben, ivókban léptek fel. Az elmúlt század végén vetődött fel egy korszerűnek számító épület emelésének gondolata, amely elképzelés 1904-ben öltött testet, amikor felavatták a Légmann Imre és Bárány Géza tervei alapján, a Mátrai Sándor által készített hajlékot. Az avatáshoz azonban nem társult állandó kollektíva toborzódása. Így aztán általában a miskolci színház nyári állomáshelyének számított az építmény. Emellett természetesen bemutatkoztak itt a debreceniek, a fővárosiak, sőt a helyi amatőr színjátszókörök képviselői is. Nem változott a helyzet a felszabadulás utáni első években sem. Többek között azért, mert olyanok is akadtak, akik azt hirdették, hogy a város kicsi ahhoz, hogy „eltartson” egy itt munkálkodó társulatot. Az ötvenes évek dereka lényeges fordulatot hozott: 1955. augusztus 15-én, teljesült a sok évtizedes óhaj, megtartotta ünnepi alakuló ülését a barokk település első, önálló társulata. Az esztendő őszén pódiumra vitték Gárdonyi Géza Annuska című művét, ezzel rajtolt az első évad. Az író nevét felvevő színház tudatosan vállalta és követte az alkotó eszmei üzenetét, teremtő műhellyé lett, azaz meghatározó szerepkört töltött be a település szellemi életében. Műsorra tűztek prózai és zenei darabokat egyaránt. Általában tizenkét-tizenöt premiert hirdettek, amelyeket jelentős élőadásszám követett. Egerben 197—200, a „területen” pedig 120—150 esetben lépték pódiumra. Jó arányérzékkel válogattak a hazai és az egyetemes színháztörténet klasszikusainak munkáiból, nem feledkezve meg a kortárs dráma értékeiről sem. Gondoltak az ifjúságra, -arra, hogy a tizenévesek ezrei gyarapították itt ismereteiket. Azt vallották, hogy jellemük formálásához nélkülözhetetlen az a többlet, amit a színház által bemutatott művek közvetítenek. 40
