Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinonimaszótára
Gárdonyi Géza szinonima-szótára Lapok egy különleges kéziratból VIII. rész Ebben a nyolcadik közlésben ismerjük meg közelebbről a Főkönyvnek elnevezett szótárfogalmazvány egy újatob lapját, hogy az olvasó az előző részekben felvillantott gondolatok után még összefüggőbb képet kapjon a kötet szerkezetéről, Gárdonyi szógyűjtő munkájának jelentőségéről, a szótárvázlat tartalmáról. A szinonima-anyag bemutatása során most a — két oldalból álló — 111. lap következik. Sokkal jobb lenne, ha színes reprodukción láthatnák az olvasók a titokzatos jelekkel teleírt papírt. Azonnal szembe tűnne a hegyes acéltollal írt jelek finom rajzolása, a gyors és tévedésmentes olvasást elősegítő következetes tisztasága. Észrevennék, hogy a lap jobb oldalán 14, a bal oldalán 7, összesen tehát 21 sorban az első egy vagy két szó piros tintával írott. (Az első szavak a sor jobb szélén állnak, mert Gárdonyi titkosírása jobbról balra haladva olvasandó.) Címek ezek a szavak, pontosabban alcímek, amelyek összefüggenek a lap főcímével. A 111-es lap főcíme: Gazdag, ehhez ilyen alcímek tartoznak: lakása, eszközei, ruhái, érintkezései, evése-ivása, a gazdaság jelei, stb. A 111. lap — a szétnyitott könyv két oldala — a szótárfogalmazvány legsűrűbben teleírt részletei közé tartozik. Igen alkalmasak annak megfigyelésére, hogyan gyűjtötte az író a szavakat a fogalomkörök szerint megcímzett — ebben az esetben a Gazdag témakörének szánt — lapokra. A most vizsgálat alá vett lap látványa és tartalma lehetővé teszi néhány eddig nem érintett vagy csupán futtában felvetett gondolat kifejtését. 1. Láthatjuk, hogy nagy munkára szánja el magát, aki szinonima-szótárat szerkeszt. Éppen az előző közlésben Volt szó a Magyar Tudományos Akadémia erőfeszítéseiről a jelenleg rendelkezésre álló magyar szinonima-szótár megalkotása érdekében. Hogyan vállalkozhatott egy vidéken élő magyar író egyedül ilyen feladatra? És ráadásul szinte mellékes munkával, az író fő hivatását teljesítve és a mindennapi megélhetésért küzdve, másfél évtizedes munka eredményeképpen jutott Gárdonyi az anyaggyűjtésnek ahihoz a fókához, amelynek körvonalai a most szemlélt lapról elénk tárulnak. A 111. lapon közel 700 szó és szólás szerepel. A Főkönyvnek 120 lapja van. Ha feltételezzük, hogy a füzet olyan mértékben telt volna meg, mint ez a lap, akkor 70 ezer szó említését kell számításba vennünk. De ne ragadjon el bennünket a sajnos be nem következett végső kifejlődés ábrándja: elégedjünk meg annak kijelentésével, hogy Gárdonyi Géza a magyar szavak és szólások tízezreit dolgozta volna fel tervezett szótárában. 2. Gárdonyi éppen ebben a kötetben, egy mellékes jegyzetben hagyta ránk azt a fontos adatot, hogy „Ezt a titkosírást 1906. ápr. első napjaiban kezdtem csinálni”. Elsősorban a jobb oldali, sorkezdő szavaik írásmódja árulja el, hogy azok nem sokkal a titkosírás rendszerének kialakítása után, tehát 1906—1907 körül keletkeztek. Néhány — túlnyomórészt grafitceruzával írott bejegyzés írásmódja viszont azt bizonyítja, hogy azok a titkosírás használatának, azaz az író életének vége felé íródtak. A vizsgált lapon megfigyelhető írásmódok lehetővé teszik a bejegyzések keletkezése időpontjániak megállapítását. 33
