Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Hamvas Ibolya költeménye
amit nyerhetek, vagy aminek legalábbis előttem még értelme és értéke van ebben a hitványságokkal zsúfolt világban. A nyugalmat és az egyszerű, tiszta, felelőtlen életet. így — silány abrakért és dohos fekhelyért rengeteget adok mindenért cserében. Munkám így elértéktelenedik, erőm elhagy, erkölcsi alapom repedezik, akár a rossz vályogból vert fal — mindezek nélkül pedig egyszerűen nem tudom elviselni az életet. Munkára születtem, méghozzá az én saját munkámra, melyet jelen feltételek mellett egyáltalán nem vagyok képes elvégezni. Nagy terveim szétfoszlottak — ma már részletes körvonalaikra is alig emlékszem. Itt vagyok tervtelenül, tehetetlenül, haszontalanul! Hiába vagyok! Megszűntem létezni, éppen csak vagyok! Saját magam részére is elviselhetetlenül! ♦ Diderot „Rameau unokaöccsét” olvasom kiapadhatatlan izgalommal és élvezettel. Ez a nagy XVIII. század! Lehet ennél ezen a síkon, az irodalom és a gondolkodás síkján valami nagyszerűbb? Lehetséges-e egyáltalán ennél jobban és hatásosabban keverni a szövegeket, az életerőt a dagadó liszt közé? Alig hiszem. Hisz még ma sem teszünk mást, mint hogy azon szú módjára rágjuk társadalmunk gerendáit és mennyivel tehetségtelenebbül! Igen, Diderot, Rousseau, Voltaire mennyivel jobban tudták! És mennyivel hatásosabban, eredményesebben. Mellettük cincogó kis patkányok vagyunk csak, egér tejfogakkal. — Tegnap Darwinról olvastam egy kis füzetet. És Nagy Lajos egy régi, kis novelláját, a Jó fiút. Friss, tanulságos írás. Nehezen hervadó. Gazdaságos és becsületes — kissé szürke és monoton. Nincs égzengés benne, se vihar, se csodák. Majdnem szenvedélytelen. Ezért mozog egy síkon és sajnos az élet vonala mellett. HAMVAS IBOLYA Vázlat ’86 megdézsmálnak megfosztanak megfojtanak személytelenül fekete véraláfutások évente dobozokba csomagolt életem albérletekben hányódik MA létezik hiány eszménytelenség megoldatlanság felelőtlenség gondatlanság HON hibák OTTHON ahol élünk ahol félünk míg a fejünkön haj nő (vagy a következő robbanásig) 1986. dec. 19. 43
