Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Markó Pál költeménye - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)
MARKÓ PÁL T alálkozásunk ünnepén Ködruhában lépked a reggel, dér csillog a Tiszaparton. Csupasz bokrok közt szél '.motoz, de fölöttem ott lebegve már a süketülés sors-keresztje. Most Emlék-tüskék közül kiviláglanak a régi városház tornyán az óramutatóik: mintha emlékeznének még arcod szépségére, vállad vonalára. Szeretném megérni leendő találkozásunk ünnepét. Akár az ősz a fenyős Kékestető felett, suhansz előttem. Vertfalú viskóm ablakából reggelente fátom is: elindulsz felém, hogy megtörhessen hiányod jegesült csöndje. Mint szüret után iszőlőt böngésző. Zörög bennem a múlandóság. Ilyenkor beletemetkezem magamba, hogy betöltsön a vágy, az indulat fecsegő szirénje. Ha későn jössz: fagyos lesz már a kivénhedt -fű ... Ma megtisztelhetnéd szerény házamat, cserép-haját feldíszíthetnéd csillogó fátyladdal... Több-műszakos tivornyán szemünkben őrizzük a hűséget. REMENYIK ZSIGMOND Szemétdomb (Naplójegyzetek) A Readers Digest-et olvasom — azt hiszem, a világ legjobb lapja. Érdeklődési köre jóval szélesebb, mint bármely általános vagy szaklapé, színvonala igen magas, még ebben a kivonatolt formában is. Sőt, talán éppen ezért! Mennyi locsogás van egy könyvben vagy akár egy cikkben is — bátran elhagyható a fele vagy a háromnegyede anélkül, hogy a lényeget veszteség érné vagy az olvasó igényeit megkárosítaná. Minden szélhámosság kitűnik a „sűrítés” után. Már természetesen... Mert végeredményben miképpen 27
