Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán költeménye - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
BEZERÉDJ: Szólsz, ha kérdezlek, egyébkor soha! LÁSZLÓ: Ugyan nem hallgatok mégsem! Mondom; másnak nem, csak a bri- gadéros úrnak, de mondom: tegnap este összeakadtam a vendégével! BEZERÉDJ (meglepetten): Micsodaa! Kivel?! LÁSZLÓ (kétségbeesve): Imre! Mit keresett nálad Gillinger őrnagy? Tőled akarom hallani! BEZERÉDJ: Hát tőle nem hallottad? LÁSZLÓ: Amit tőle hallottam, nem hihetem! BEZERÉDJ (hirtelen haraggal): Ügy?! Tehát kémkedsz utánam?! Talán azért terelted össze a katonáimat, hogy kihirdesd nekik, Bezerédj áruló?! Hát tessék! Kiáltsd oda! Bezerédj eladta a fejedelmét, elhagyta a zászlót, megtagadta a vérét, a fajtáját!... LÁSZLÓ: Imre bátyám! Az istenért! Ne! ___ B EZERÉDJ: Mit ne?! Mit ne?!... Hát elhiszed talán, hogy megtettem?! LÁSZLÓ: Gillinger szerint egyezkedést puhatoltál. BEZERÉDJ: Egyezkedést?! Mária túsz Bécsiben! Esterházy meg a többi kanján felfújta a bécsi kalandot! Azt hírelték, hiszen tudhatod, hogy lepak- táltam a császárral! Mert különben elhoztam volna, vasra verve! No- ihiszen! LÁSZLÓ: Rákóczinál voltál. Rákóczinak elmondtál mindent. Rákóczi hitt neked. BEZERÉDJ: Hitt. Ott tartott Érsekújvárott, a főhadiszálláson egy hétig. Mulattam ott a többiekkel. Megértették, hogy nem tehettem mást. Hogy nem bánhattam úgy a császárral, mint egy strázsamesterrel! De még csak úgy sem, mint egy tábornokkal. (Idézi Gillingert) Elfogadhatod-e az istent anélkül, hogy rettenetes bajt zúdíts tetteddel a világra? Nem mertem felelősséget vállalni. És ezt Rákóczi is megértette. De mégis rajtáim a gyanú. Ha egyszer gyanúiba fognak, nem rehabilitál abból igazán senki. Tudják ezt a Burgban. Puhítanak. De én nem vagyok áruló! Nem vagyok áruló!___ L ÁSZLÓ: Hála az égnek! (Kis csend. Bezerédj nézi Lászlót atyaian) BEZERÉDJ: Nem vagyok áruló, de ostoba fajankó sem. És Máriát elhozom. Compó Pista útján leveleket küldök. Ez igaz. De a feleségem ügyében. (Távolról hallani, hogy lefújják a riadót) Nem megyünk Zalába, Lackó. Itt van dolgunk, Kőszegen. LÁSZLÓ: De Balogh Ádámék ... BEZERÉDJ: Én parancsolok, hadnagy úr! Menjen, ellenőrizze a katonákat! Mindenki a szállására! (Elmegy. Hasszán jön be, óvatosan) HASSZÁN: Hát nem megyünk a németre? LÁSZLÓ: Maradunk. Bezerédj úgy parancsolta, hogy maradjunk. HASSZÁN: Mondhatók valamit, kisgazdám? LÁSZLÓ: Mondj, Hasszán, mondj amit csak akarsz. Hiszen nem tegnap óta ismerjük egymást! HASSZÁN: Nagy gond rágja a brigadéros úr szívét, nagy gond. Látom én. Majd’ elemésztődik bele! Pedig micsoda harci kedv lobogott benne! Micsoda csatákban láttam küzdeni! Hány kutya labancot küldött a másvilágra! Most meg ... A lármadob meg a tárogató csak feldühíti... de nem ront a németre, mint régen... 20
