Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)
Iván, Berda József, Füst Milán, Goda Gábor, Barabás Tibor írnák a lapot. Tartani kell viszont tőle, hogy újra elgáncsolják vállalkozásomat. Háttal a falnak, kezemben korbáccsal kellene állanom, hogy csak némileg is kiparírozhassam a hitvány csőcseléket. Amikor minden erőmet arra kellene használnom, hogy ennek az alakuló világnak lappangó ellenségei ellen forduljak ... ♦ Bp., 945. aug. 25. Hallgatom a rádiót. Otromba műsor — mintha a múltból kaparták volna elő a régi trükköket — afféle Hacsek és Sajó műsor ez —, időtlen poshadék alól. A múltból volt mit remélnünk — ezen a téren is, többek között —, volt kire rásózni a hibát, az ostobaságot, az illetlenséget, a rémületet és a kétségbeesést, most viszont ugyanezeket vállalni kellene. Kinek áll módjában? Én magam részéről nem osztozom a vállalásban — legfeljebb a kétségbeesésben és a pirulásban. De kell-e egyáltalán osztozni, osztozkodni valakivel? Hisz mindenki inkább a kürtöt fújja és attól pirul, semmint a restelkedéstől, szégyenkezéstől. Ez az ostoba kis rádióműsor éppen csak szimbólum — hisz csupa véletlenségből kattintottam fel a nyugtalanító gépezetet — egyben mégis rémületes szimbólum, hisz bárhová nézek kerek e világon, minden ostobaság, konokság, gonoszság, elszántság és elvetemültség folyik a régiben. Pénzünk romlik, éhezünk, hamarosan jön az ősz és fázni fogunk, lemállik rólunk a ruha, de minek folytassam halotti beszédemet... Van-e, aki hallgatna rám ebben a zűrzavarban? És a világ még csak nem is szégyelli magát... A Szép Szó Almanach megjelent — fejemre vertek. Az atyai ház c. darabomat indexre tették, szégyenletes megbélyegzésképpen. Folytathatnám ... Igyekezek változatlanul állani ebben a számomra érthetetlen világban, szocialistának, humanistának maradni, igyekezek szabad szellem maradni minden rémség dacára is. (...) Hazafias frázisok puffognak, soha nem tapasztalt tort ül a hazafiság, a nemzetieskedés. Amit csak tudok, dolgozok. Ismeretlen Voltaire-leveleket írok — remélhetőleg magam mulattatására ... ♦ Bp., 1946. III. 31. Hosszú hónapok óta megint nekiülök ennek a haszontalan irkafirkának — közben befejeztem az „Ismeretlen Voltaire-leveleket” — 35-öt, előszóval és függelékkel, hogy teljes pauzibilitást adjak ennek a „hamisításnak”. — Hogy közben mi történt még — ha valaki kíváncsi lesz rá annak idején, olvassa el a szemét lapokat —, bár aligha hihető, hogy csak körvonalában is nyomon tudja majd követni mindazt a sivár szélhámosságot, hitvány képmutatást, dilettantizmust, csavargószellemet, de nem is sorolom tovább, ami közben lefolyt. Politikai szélhámosok eldorádója az ország, párttolvajok és mindenek fölött a mindég mindenre kapható csőcselék. Ostoba zsidók, züllött magyarok, hitvány entellektüellek, zsugori és önző parasztok, pöffeszkedő munkásság — ez az egész szomorú mérleg. Nincs tovább! ♦ Szétdúlt könyveim között kutatok. Jó lenne újra átbogarászni, amit éhe- sen-fázva-haragosan faltam, szürcsöltem ifjúságomban annak idején. Jó lenne felfrissíteni az emlékeket, elsősorban az irodalmi és tudományos emlékeket természetesen. Volna-e még ennek értelme vagy lehetősége? Üjra elmerülni Darwinban, Bölschében, Lamarckban, Freudban és a többiekben — ta41
