Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Vida István: Koalíció és pártharcok (Szőke Domonkos)
fárasztó, sőt sorsba,, vágó kérdésekről. De később, a Pogány O. Gábor által megírt fegyelmezett bemutatás után ránéz az olvasóra az 1957-ből származó vászonról az Önarckép. Ez mintha mindennek, a játékosságnak, a jókedvnek, az érzelmek röptetésének teljes visszavonása lenne, legalábbis abban az értelemben, hogy az itteni életnek örülni kell, mert ennél a mánál elképzelhetetlenebb, ennél a múló pillanatnál gazdagabb örömforrás nem is lehetséges. A művésznő hetven éves. Ezt az életet ebben az Európában rajtolta, cipelte végig. Az a csoda, hogy a léleknek azt a frissességét, a spontán benyomásokra oly bravúrosan, gyorsan reagáló készségét megőrizte. Mint ahogyan képeiről leolvasható. Pogány Ö. Gábor a kortárs lelkületével, a visszatekintés igencsak mérlegelő hangján beszél e korról, az eseményekről, az eredményekről, a sikerekről, Gábor Marianne nemzetközi és hazai megbecsültetéséről, mert ismeri a dolgok szagát és fonákját. Ezzel a mondattal fejezi be írását: "Szerencsés mester az, aki meg sem billenve a talpig tehetségben a művészi becsületben tudott járni mindig a vékony kötélen, amely kifeszült.” Itt mód nincs elemezni e magvas mondat igazságát — tegyük hozzá rögtön: és szépségét —, de azért is ajánljuk az olvasó figyelmébe ezt a kötetet, mert túl a bemutatott művésznő és az életmű vitathatatlan értékein, egy kitűnő tollú író állít meg minket ebben a kötetben egy pillanatra azokkal a gondolatokkal, amiket a fent idézett mondattal fejezett be. Maga a stílus, a tanulmány belső tagolása, az adatoknak, a reprodukcióknak az elrendezése, együttes hatása bizonyítja, hogy vannak e hazában szellemi erők az úgynevezett modern "látáskultúra" megteremtésére. Vagy ha ez túlzásnak tűnik, már mint a látáskultúra megteremtése, akkor annak fejlesztését kívánjuk a Pogány Ö. Gábor-méretü esztétáktól. Farkas András Vida István: Koalíció és pártharcok 1944-1948 Az a néhány esztendő, amely huszadik századi történelmünk talán legizgalmasabb változásaihoz kínál időbeli keretet, újra és újra a történeti vizsgálódás homlokterébe kerül. S nemcsak azért, mert történeti értelemben nincsen kor és probléma, melyet a kutatás egyszer s mindekorra feltártnak és teljesen megismertnek tarthatna, hanem azért is, mert 1944 és 48 között olyan belső változások történnek melyek az ország sorsát, további fejlődését alapvetően befolyásolták. Ismerve a magyar történelem újkori fejlődését, ez a néhány esztendő újat hozoft abban is, hogy az ország életét koalíciós partneri viszonyban lévő pártok igazgatták, s hogy ez a pártkoalíció a kezdeti együttműködési készség, külső és belső okok következtében hamarosan megbukott, s ezzel mintegy kiinduló pontja lett annak a tragikus korszaknak, melyet a közgondolkodás és a tudományos irodalom is "ötvenes éveknek" nevez. 1943-ban a szőkébb felső kormányzati szinten volt egy olyan törekvés, hogy az országot ki kellene vonni a háborúból, s nemzetközi státuszában olyan semlegességre kell törekednie, amely elkerüli az ország idegen megszállását. Ez az elképzelés, mellőzve most ennek tényleges realitását, a háborút gyorsan befejezhetőnek tartotta, s abban reménykedett: a régi rend, bizonyos korrekciókkal, de átmenthető lesz a háború utáni időre. Ez azonban nem így következett be, sőt olyamérvű pusztulás és hatalmi összeoml ás állt elő, amelyre talán senki sem számított. A váltásnak ez a gyors kényszere egyaránt felerősített reményeket és félelmeket, a politikai erőktől azonban leginkább gyors reagálást és kezdeményezőkészséget követelt. Vida István kötete kitűnő összefoglalása ennek a korszaknak. A könyv, amely a Nemzet és Emlékezet című sorozatban látott napvilágot, az 1944 és 1948 közötti korszak legérdekesebb és legizgalmasabb eseményeit tárja az olvasó elé, lényegretörö pontossággal, nem kerülve meg azokat a buktatókat sem, melyek a korszakot jellemzik. A szerző, a korszak kiváló kutatója, több ide vonatkozó tanulmány és egy nagyobb terjedelmű monográfia írója, főleg annak a küzdelemnek a menetét ábrázolja, amely a munkáspártok köré tömörülő baloldal politikai hatalmának a megerősödését hozta. Ennek a folyamatnak olyan ábrázolására tesz sikeres kísérletet, amely az események mögött húzódó nemzetközi erőviszonyok ide vonatkozó kihatásait ugyanúgy számításba veszi, mint a koalíciós pártok törekvéseinek osztály meghatározottságait. A könyv célja a korszak történetének objektív ábrázolása, így a szerző inkább a tárgyszerű összegzést tekinti feladatának. Rövid és frappáns bevezetővel a nemzetközi helyzetet vázolja, s azt a szükebb környeze93
