Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - HELYTÖRTÉNET - Farkas András: Újból kivívni az egri nevet
A tévé is bemutatta, hogy a Balaton mellett a bor lovagjai, nemzetközileg is elismert szaktekintélyek hogyan estek át a Borrend felvételi megpróbáltatásain. A gyorsan villanó kép hamar elmosódik, az emlékezet veszíti az ünnepélyes külsőségek hatását, így mi néhány részletet idézünk "az Egri Bor követeit tömörítő Vinum Agriense Lovagrend" chartájából. "1. §. Kik a’ szőlészet és borcsinálás honi tradícióit kutatják, Eger és vidéke ősi kultúrájával mindjárt foglalatosságuk kezdetén bizton megismerkednek." Az archaizáló hangnem, az ősi kultúrára hivatkozás elfedni igyekszik azt a vadonatúj kereskedelmi törekvést, miszerint ez a lovagrend külsőségeiben, tekintélyt kölcsönző előírásaiban a középkori lovagrendeket venné mintául. De gondja lenne arra is, hogy itt a korhű — melyik kor melyik szakaszáról lenne itt szó? — öltözék, a nyakba dobott díszes lánc, az azon függő jelvény, a próbák, fogadalmak magas erkölcsi, szellemi szintet körítsenek. "3. §. A’ Borrend legfőbb fóruma a’ Közgyűlés, ’melynek kizárólagos privilégiuma az alapszabályt declarálni, módosítani, a’ tisztségviselőket belátása szerint megválasztani ’s hivatalukba iktatni, a Borrend tagdíját meghatározni." A hang régi, de a jogi tartalom a mai időkből szól. A lovagi címet az 5. -ban írt módon lehet elnyerni, ha a cselekedetek "avatásra érdemessé magasztosítják a’ Jelöltet." Idézzük: "Ha a’ Jelölt nem retten el a próbatételtől, ’s szembe mer nézni a kudarcz koczkázatával, a’ Czeremónia Mester a’ Jelöltet bévezeti a’ Múzeum aulájának alkóvjába. A’ Jelölt a Censural Vini Facéré során ízlés által elkülöníteni köteles a’ különböző fajtájú és évjáratú borokkal teli helyheket, azaz borászati szempontok szerint quasi kóstolási rendet kell kialakítania legjobb tudását latba vetve. Ha a’ fiaskó a Jelölt kedvét szegné, úgy a’ Czeremónia Mester méltányosságot gyakorolván a’ Jelöltet második próbatételre hívja föl." De minden fiaskón túl és felül segít az alábbi szakasz: "A’ Jelölt végül is avatásra bocsátható, ha egy fertályóra alatt az egri bort dicsőítő jelmondattal szolgáltat bizonyosságot pallérozott elméjéről." (Ezt a fertályórát mi, mai okvetetlenkedők nem tartjuk akkurátusán kimértnek: vagy kipattan az a jelmondat a pallérozott agyból amúgy hamar- ján, vagy akkorát kell neki szülnie, hogy ahhoz a megterhelő próba után már fertályóránál több idő szökségeltetik!) Majd jön az eskü, a fogadalom jobb kézzel a szíven. A fertálymesteri bot ismét koppan, de már a lovag vállán, az udvarhölgyek segedelmével a Czeremónia- Mester átadja a lovagnak a lovagrend oklevelét, díszláncát, a Borrend rituális borát, a különleges egri bikavért tartalmazó palackot. Aztán hörpintés következik és itt a bort a Főpohárnok és két udvarhölgy szolgálja föl. A lovagi rendfokozatokról más alkalommal tájékoztatjuk az érdeklődőket, mert ott további "ékítések-díszítések vágynak" szóban és szakmai cifraságokban, amik megérdemelnek majd egy külön misét. Mert az avatási ceremónia szinte vallomás-szerűen közli, mennyire éhesen fordulunk mi, e szürke-forgandó kor emberei, ilyen formák után, 69
