Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Pécsi István: Az idegen (kisregény)

Délutánokat beszélgettem a gyerekkel. Csodálkozott: — Minek ez? Úgyse lesz belőle semmi. Legfeljebb gyámügyi akta. Hadd porosodjék.

A lélek mélyén mindenütt sejlő igazságérzetet kutattam. Nem is hiába, ám a papa fölényeskedve fogadott.

— Az elfoglaltságom, az érdemeim, a kapcsoltaim. Ne fárassza magát. Itt a tüzellő nyár. Lubickolhat a strandon, gyöngyöző sör csábíthatja. Minek ez a szélmalomharc?

Nem értett meg, aligha hatolt tudatába, hogy az ügyeletes Don Quijoték rendíthetetlenek. Süketen reagálnak a júdáspénz csörgésére.

A cikket túléltem. A gratulációkat is!

A hajdani kokott rámrévedett.

— Semmit sem tehet. A kisember mindig vesztes. A főorvos úr, az elmegyógyász a kanmurihoz kereste a hiányzó szexpartnert. A múltamra gondolva rendelt oda. Felcsattantam, ellenálltam. Ép ésszel vitetett a sárga házba. Kétszer is gyötörtek ott. Hiába jelentettem fel. Az ügyészség is tehetetlen. Minden tanú néma. Attól tartanak, hogy ők is sorra kerülhetnek. Ne próbálkozzon, higgye el, reménytelen vállalkozás!

Gyerünk a helyszínekre. A mentősök lelkiismerete felébredt. Az egyike különösképp, mert a szobán véletlenül pucéran átsuhanó hölgyről megjegyezte:

— Elnézést, de nem a feleségem.

Lehűtöttem, s már ketten derültünk.

— Ez, kérem, magánügy. Nem a témához tartozik.

A gőgös tudor nagyképűen ráröffent:

— Feleslegesen fáradozik. Nem nyilatkozom. Dolgom a gyógyítás, nem pedig a laikusok felvilágosítása. Apropos, maga neurotikus, nézze csak, hogy remeg az ujjai közt a cigaretta.

Moslék, adod te még lejjebb is. Rajtolhat a parti.

— Na jó, akkor távozom, de Ön lemond érvei felsorakoztatásáról. Gondolja meg, ez félig vesztes játék.

Tajtékzott:

— Taknyos, mitugrász. Eltapostatom. A barátaim majd cselekszenek.

Felnevettem.

— Akkor ágyő . . .

Visszatartott. Négy és fél órás beismerésre.

Bagója a földre hullott.

Riposztoztam.

— Ajánljak idegcsillapitót?

Másfél évre kivonták a forgalomból. Sziesztázhatott a hozzá pillanatnyilag legsikkesebb helyen: a börtönben.

A nő hálálkodott. Elhárítottam.

— Ne nekem, Juszticiának ...

A nagyüzem direktorát a sokszoros újító címmel felékesített marós kritizálta. Épp az arra illetékes fórumokon. Az olajozott maffia kinyírására készült.

Egzaltáltan robbant irodámba.

22