Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József költeménye - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)

lehetőséget. Meg kell hogy becsüljék fiataljaink ezt az ajándékot, amit azzal tudnak csak meghálálni, ha művészetük fejlődésével szolgálják majd új társadalmunk kultúráját. Dacára, hogy férjem gyakran utazott külföldre üzleti ügyekben, sajnos én nagy elfoglaltságom miatt ritkán tudtam vele tartani. Több­nyire csak a nyári szünetben utazgattam valamerre — mindig a tengert választottam. Egyik nyáron Triesztben felszálltunk a Marton Wassington nevű amerikai hajóra, amely Gibraltár felé hajózott. Hogy kipihenhessem magam a fárasztó szezon után, az uram 'luxuskabint bérelt, amely olyan volt, mint egy hotel-szoba, két kényelmes rézággyal. Dacára ennek, napokig nem tudtam aludni, zavart az ágyam mellé felszerelt mentőöv. Eszembe juttatta a Titanic hajó katasztrófáját, amellyel egy angol színész házaspár is a tengerbe fulladt. Napokig foglalkoztak akkor az újságok ezzel a szörnyű katasztrófával. Mivel úgysem aludtam, korán reggel már a fedélzeten voltam és bámultam az imádott tengert. Egyszer csak ismerős színészek toppantak elém. Örültünk a váratlan találkozásnak és este a vacsoránál már egy asztalnál ültünk az étterem­ben. És mivel a hajón lévő magyarok felismertek és ünnepeltek bennünket, illett velük a bárban is megjelennünk, ahol egy kis műsor­ral szórakoztattuk őket. , Legutolsó külföldi meghívásom amerikai volt: egy New York-i színházban lett volna egy fellépésem Básti Lajossal, de ez a vendégjáték is akadályokba ütközött. A sors iróniája, hogy egyetlen külföldi vendégjátékom sem jöhetett létre. Sokan helytelenítették, hogy a huszas évek elején a németországi filmszerződést visszautasítottam. Vajda Ernő, a most Hollywoodban élő — akkor még a berlini filmgyár dramaturgja — személyesen jött felajánlani a szerződést Pommer filmnagyság megbízásából, a német filmgyárhoz. Bennem egy világ omlott össze arra a gondolatra, hogy végleg elhagyjam az országot és a Vigszinházat. — Milyen naív gondolkodás volt. Ma a fiataljaink úgy járnak-kelnek külföldre játszani és tanulmány­útra, mint mi a szomszéd utcába. Mennyivel érettebb gondolkodás, mennyivel bátrabbak. Mialatt a bárban üldögéltünk, nagy vihar támadt, féltem, hogy rosszul leszek, otthagytam az uramat a társasággal és igyekeztem a kabinomba. Eltévesztettem az emeletet és a gépházban találtam magam. Félelmes volt, ahogy a gépek csattogtak. Egy lélek sem volt ott. Ijedten rohantam vissza az emeletre, de akkorra már a hajó jobbra-balra dőlt, ide-oda ütődtem amíg elértem a kabinomat, és amint beléptem, mint egy béka elterültem a padlón szép estélyi ruhámban. Az uram éppen akkor ért utói és rémülten felcibált. Monaco felé közeledtünk, az uram, hogy megvigasztaljon, ajánlotta, hogy szálljuk ki és menjünk át Monte Carloba. Örömmel beleegyeztem, mivel még soha nem jártam ott. A Kaszinó melletti szállodában 14 _

Next

/
Oldalképek
Tartalom