Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre verse - Kerényi Grácia: Kötélhúzás (iskoladráma)
Személyek: NOÉMI, tanár,35 év körüli; BEÁTA, a barátnője; IMRE, Beáta férje, 40 év körüli; LAJOS, történelemtanár, 40 év körüli; BLANKA, irodalom- tanár, 50 év körüli; IGAZGATÓ; TAKÁCS ELVTÁRS, tanácstitkár; TAKÁCSNÉ, a felesége; MÁRIA, takarítónő; DIÁKKÓRUS : 4 fiú, 4 lány, 10—12 év körüliek. Történik: valahol Magyarországon, 1964. március 15-től május elejéig. Első kép Mielőtt fölmegy a függöny, dobpergés hallatszik, esetleg zenekari kísérettel, ilyen ritmusra: "Tamta-tamta-tamta-ta-tamta-tamta-tamta-ta. tá-ti". Miközben a függöny fölmegy, s igen nagyméretű szobát mutat, minimális berendezéssel — a jobb hátsó sorokban tábori ágy, hátul középütt magas, kétszárnyú, füllungos ajtó, az ajtótól balra a falnál két egyszerű szék egymás mellé állítva, rajtuk nyitott bőrönd, a jobboldali falnál az ablak alatt asztal, előtte hokedli, a baloldali falnál 'egy másik hokedlin lavór, mellette a földön vizeskancsó — a dobpergés hátterén női hang hallatszik, jelmondatszerüen skandál egy mondatot, szövege lassan válik érthetővé, s már a nő is látszik, aki skandálja: 35 éves elmúlt, arca szép, haja hosszú, bő ruháját nadrágszíj szorítja össze a derekán, ruhája szürke, alatta magasnyakú sötétkék pulóver, lábán bő gumicsizma, vastag, sötétkék harisnya. Föl-alá menetel, fokozódó iramban, a baloldali faltól a jobboldaliig, a falhoz érve az utolsó két szótag ritmusára két kézzel kétszer ráül a falra. NOÉMI (egyre hangosabban) Vesszen Rajk és bandá-ja, kötelet a nyakára, húzd meg! Vesszen Rajk és bandá-ja, kötelet a nyakára, húzd meg! Hirtelen kinyílik hátul az ajtó: egy Noémivel kb. egyidős nő és egy negyven körüli férfi lép be, a nő bundában, esernyővel, a férfi bekecsben és pulóverben. Noémi a saját hangjától nem hallotta az ajtónyílást, épp félúton van a jobboldali fal felé. A belépő nő a férira néz, énekelni kezd, a negyedik szónál csatlakozik hozzá a kísérője. VENDÉGEK (énekelnek) Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják . . Mikor az ének idáig ér, más túlharsogja Noémi skandálását; Noémi megáll, vendégeire néz. NOÉMI Beáta! BEÁTA (abbahagyja az éneklést, a férfi néhány taktussal tovább énekli) Én hát, sőt mi. (megfogja a férfi kezét, előbbrehúzza) Ez Imre, a vőlegényem. (Kinyitja a nedves ernyőt és baloldalt a földre állítja) NOÉMI (kezet nyújt Imrének; zavartan) Gratulálok. IMRE Milyen romantikus helyen lakik! BEÁTA (Noémihez) Miben zavarjuk magát? Épp Rajk-pert játszik? NOÉMI (kissé rekedten nevet) Bemelegítő gyakorlatok. Rég nem volt ilyen hideg március tizenötödike. (Imre felé) Ugyanis ezen a romantikus helyen nincs kályha. 5
