Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Mika István: Galériánk hírei
napokban a korábbinál bővebben volt látni- és hallanivalója a Megyei Művelődési Központ és folyóiratunk eseményein. Némelyek tudatában a munkásművelődés a kultúrának egyfajta leértékelt változatát jelenti. Való igaz, a munkásművelődés kifejezés helyett—a fogalom átértékelődése miatt — jobb híján munkahelyi művelődésről kellene beszélni. Véleményünk szerint, legfeljebb a közvetítés módszerében lehetnek eltérő vonások. A kultúra a maga teljességében jár mindenkinek, igénye szerint. Ezen munkálkodunk. Három sikeres kiállítás Mi tehát az eredmény jegyében rendezzük meg kiállításainkat. Ilyen tudattal pedig csak azok dolgozhatnak, akik mneg vannak győződve céljaik abszolút értékéről, s bíznak abban, hogy áldozatos munkával megfordíthatok a negatív tendenciák. Az értő, a segítő szándékú tárlatvezetés például jó iránytű a művek bensőségesebb megértéséhez. Kiállításainkon az alkotóknak, a tárlatvezetőknek sikerült felkelteni a nézők kíváncsiságát, továbbfejleszteni azt az igényszintet, amely választásra és követésre késztet. Ezt bizonyítja a hagyományosan nagyszámú közönség is. Tavaszi tárlataink sorát március 31-én nyitottuk meg. Demjén Attila, kétszeres Munkácsy-díjas festőművész (1926—1973), Szabó László szobrászművész és Molnár István fotós kiállításán Maróti Sándor, a megyei tanács általános elnökhelyettese köszöntötte az érdeklődőket. Az alkotógárda bemutatkozása — a festőművész fővárosi volt, a szobrász Szolnokon dolgozik, a fotós egri alkotó —, az egri kiállítótermekbe csalogatta a mecénás közreműködők dolgozóit. A fogadtatásból kitűnt: a tárlat szellemi csemege volt. Idézet a vendégkönyvből: „ . .. A szabadidőmet sosem tudom hasznosan eltölteni. Szeretem a tévét, de a képernyő naponkénti bámulásának is van egy határértéke, amelyen felül már a legremekebb műsor iß bénít, s szellemileg degradál. A festmények, a szobrok, a fotók figyelmeztetnek: az élet munkálkodásra, alkotásra való...” Érdekes az alábbi bejegyzés is: „A fotóművészeti amatőrizmus ma a periférián tengődik, átitatva giccses ízléstelenséggel. De ezt nem szabad követni! Erről győztek meg Molnár István profi szinten készített képei.” Tanulságos gondolatok. Kétségbe kell vonnunk annak a szétválasztásnak a jogosságát, hogy vannak alkotók és) vannak befogadók? Egy biztos. Mindenkinek meg kell adni — a maga körében, a maga képességeivel arányosan — az alkotás jogát. Az amatőröknek is. Április 2-án Németh László, az MSZMP Egri Városi Bizottságának első titkára nyitotta meg — a Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában —a Stúdió Nadar reprezentatív fotótárlatát, amelyen dr. Végvári Lajos művészettörténész mutatta be az alkotókat. A gyűjteményes anyag — amelyet egy éve az Ernst Múzeum már bemutatott —, közönségünknek ismeretlen volt. A kiállítás sikert aratott. Ebben nagy része volt a tárlat egyik alkotójának és szervezőjének, az egri Fejér Istvánnak. Május hetedikén mutatkozott be Galériánkban a színész-festő Agárdy Gábor. A Kossuth-díjas kiváló művészről csak kevesen tudták, hogy ikonfestő is. Leljces és rokonszenves egyénisége megbabonázta a nagyszámú közönséget. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy a kiállítást megtekintette Németh Károly, a párt főtitkárhelyettese, aki azon a napon megyénkben vendégeskedett. 76
