Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Végvári Lajos: A Stúdió Nadar
A Stúdió Nadar Midőn 21 évvel ezelőtt megalakult a Stúdió Nadar, az alapítók tudva vagy tudatlanul, azt az utat akarták ibejárni, amelyet a XIX. század különböző művészeti társulatai kezdeményezték. Ilyen volt a német nazarénusok mozgalma, akik Rómában szinte kolostori fegyelemben kívántak élni, hogy minden erejüket a szívből buzogó hit kifejezésére tudják koncentrálni. Az orosz forradalmi demokraták tanításait követő festők megalapították a Vándorkiállítási Társaságot (Peredvizsnyiki) abból a célból, hogy a fennálló rendszert ileleplező alkotásaikat elvigyék á nép 'közé, s ezáltal hozzásegítsék az embereket az öntudatosabb magatartáshoz. A nagybányai festők elhagyták az akadémizmus egyik fellegvárát. Münchent, ahol a művészektől a fennálló rend dicsőítését kívánták, vagy az egyre nagyobb idegenforgalom igényei szerinti keresett árucikklek előállítását várták el. A gödöllőiek egy új, bensőséges, szimbolista mondanivaló megvalósítása érdekében társultak. 'Hosszasan lehetne sorolni a különböző képzőművészeti társulásokat, melyeket a közös cél és a társadalmi környezet hívott létre. Ezek a mozgalmak általában mind ellenzéki eszméket hangoztattak. Hasonló társulás ismereteim szerint a fotográfiában alig volt, hacsak nem számítjuk ide azokat a szocialista elkötelezettségű fényképészeket, akik Kassák segítségével Szolnokon próbálták bemutatni az Életünk című kiállításukat, 1930-ban. A fenti példák azt bizonyítják, hogy a művészeti társulások mindig az uralkodó rend iránt érzett ellenérzésből születtek. Sokkal nehezebb olyan művészek dolga, akik a: fennálló rendszer oldalán állnak, tehát számukra etikailag lehetetlen az adott valóság kritizálása. Ám reális a céljuk, ha azért tömörültek csoporttá, hogy a jelen eszmeiség plattformján állva bemutassák az adott társadalom valóságos arculatát: nem a kívülállás, hanem a jobbítás szándékával. Ez volt a célkitűzése az 1966-ban alakult Stúdió Nadamak. Ez időben még mündig uralkodtak a fotográfiában az ötvenes években megcsontoso- dctt tendenciák, melyeket ma — enyhe kifejezéssel élve — lakkozásnak nevezünk, pontosabban szólva, ezek a1 tendenciák a valóság tényeinek megszépítésére törekedtek, mintha az „ideális” társadalom már megvalósult volna. A képzőművészetben már megtörtént a frontáttörés: Kondor Béla nagylélegzetű művészete leleplezte a hamis ideálokat és az eszmék vulgarizálása miatti keserűségét fejezte ki műveiben. A fényképészeknek is kellett valamit tenniük: ezért határozták el az Aesculap fotóklub fiatal tagjai, hogy megújítják a fotográfiát. Szándékuk találkozott e sorok írójának szándékával, aki azonban úgy gondolta, hogy a tehetséges amatőröket és az éppen kibontakozó „profikat” össze kellene barátkoztatni egymással, hogy megszüntessék a kétféle fotografikus státusú közt tátongó szakadékot. Így sikerült kialakítani a Stúdió Nadart, az amatőrök és hivatásosok egyedülálló társulását. Ebben az időben működött a nemzetközi fotóéletben is egy csoport, a Magnum, ám ennek kizárólag az érdekvédelem volt a célja. A Nadar csoportba szövetkezett tíz fotográfus azonban mást, többet, emelkedett célokat akart megvalósítani. Azért Választották a Nadar nevet, mert ez a fotográfus szoros kapcsolatban állt a maga korának modem képzőművészeti törekvéséivel, az impresszionizmussal. Lég haj óból készített felvételei, nagy hatással voltak a festészet fejlődésére. A Nadar jelszó, tehát azt jelentette, hogy a kései utódok nem csupán a fényképezés technikai problémáival foglalkoznak, hanem tanulni akarnák a képzőművészeti törekvésekből, egyenrangú partnerek szeretnének lenni a vizuális kultúra birodalmában, A Nadar-csoportba azok a fotóművészek léptek be, akik a fotográfia hagyományos definícióját elfogadták. Ez pedig így szól: a fénykép egy adott valóság olyan dokumentuma, amelyet a szerző esztétikai és eszmei célkitűzései hatnak át. Vagyis, a Nadar 'tagjai nem a fényképezés optikai és kémiai eszközökkel valló manipulációs módszereivel akarták kifejezni élményeiket, hanem az ábrázoló fényképezésen belül. A modernség szerintük elsősorban nem |a formában, hanem a mentalitásban, a megközelítés módjában, és a célkitűzésben nyilvánul meg. Ezt az elképzelést akarták próbára tenni cikkor, midőn 1966 nyarán Oroszlányba mentek alkotótáborba. Itt gyümölcsöző kapcsolatokat hoztak létre a bányavidék lakosaival. Az egy hétig tartó oroszlányi' tartózkodásból kitűnő kiállítást lehetett rendezni. Ennek előkészületei során a kinagyított felvételeket a Stúdió közössége bírálta el, és teljes egyetértési után kerülhetett csak bemutatásra. 74
