Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Bottyán (csillogó szemmel): Vívtam én is ilyen párviadalt, nem is egyet, végvári vitéz koromban a törökkel! Segédtiszt (óvatosan): Olvashatom tovább az episztolát? Bottyán (nem ügyel rá): Megesett, hogy nem mert kiállni ellenem senki! Csak járattam a lovamat, járattam a vár alatt, de nem akadt bajvívásra jelentkező! Ez a Bezerédj, ez is megmutatta a virtust! Segédtiszt: Azt beszélik, alaposan túljártak a labanc eszén ott, a Rába völgyében! Pedig Bezerédj csaknem odaveszett a túlerővel szemben. Ha nem fújják innen is, onnan is a kürtösök a kuruc riadót, meg ha az a Hasszán nevű török tárogatós nem zendít rá a Balogh Ádám nótájára, a Piros bársony süvegemre... (nevet) A császáriak ezt hitték, megérkezett vagy ezer lovassal a fősereg, és menten be is kerítette őket! Megfutottak! Alaposan megfutottak ... Bottyán: Több vérbe is kerülhetett volna Sárvár megvétele, az bizonyos! Segédtiszt: Bezerédjért rajongnak a katonái! Bottyán: Sokra tartom magam is. Nagyszerű katona. Törekvő. De éppen ezért féltem. A főtisztek között vannak irigyei. Panaszkodott rá Esterházy Pál, hogy szertelen. Balogh Ádám a nagyravágyását sokallja. Rákóczi messzire van innét, nem mindegy, miféle torzsalkodások híre jut a fülébe. Mindenkiről van mendemonda. Okkal, ok nélkül. Rólam például azt tartják ... Segédtiszt: A tábornok urat istenítik! Bottyán (keményen): Rólam azt tartják, nyers vagyok, pedig csak fegyelmet követelek. Sem jó származásom nincs, sem elég műveltségem. Segédtiszt: A tábornok urat apjuknak tekintik a katonák. Bottyán: Egyszerű végvári vitézként kezdtem ... Segédtiszt: De már a császári seregben ezredes lett, tábornok úr! Márpedig ott nem osztogatták ingyen a rangokat a magyar katonáknak! Bottyán: Na, a háborúk iskoláját kijártam, annyi szent. Lassan fél évszázada fegyver van a kezemben. Mindenem, amim csak van ezen a földön, a haditudománnyal szereztem. Az esztergomi lovasok ezredese voltam, amikor Lipót császár parancsa a kurucok ellen küldött. Hívséges voltam mindig, de a hívség, fiam, csak úgy ér valamit, ha az igazsághoz köt. Így hát a zólyomi harc után hívségemet az igazsághoz igazítottam. A tokaji táborban ütött generálissá Rákóczi... (Kis csend után) — Írjunk a levél végére még néhány regulát! Segédtiszt: Írom, tábornok úr! Bottyán: Megparancsolom, hogy ezredeseim között a széthúzás megszűnjék, mert annak az ellenség látja hasznát, magunk pedig kárát valljuk mindenkoron. Se Bezerédj és Balogh Ádám, se pediglen ez utóbbi és Szekeres István, meg más brigadérosok ne rivalizáljanak... (Kis szünet) Ennyi. Alább pedig: — Szívből köszöntőm Bezerédjné Bottka Mária nem- zetes asszonyt... (Feltekint) Igen szép teremtés. És velük van, Kőszegen Beleznay Krisztina is, az a fiatal özvegy, Bezerédj elesett bátyjának özvegye... Az asszonyságok, mint hírlik, elöl járnak a mulatságokban. Hiszen jól van, fiatal hadnagyként magam is szerettem a táncot, jártam Bécsben is eleget a keringőt, polkát... De most más a tánc! — Na, fejezzük be, későre jár. Hajnal előtt induljanak a futárok! (Kivonul. A segédtiszt vigyázzban.) Segédtiszt: Igenis, tábornok úr! (összerakja a holmiját, két huszár bejön, kiviszik az asztalt, meg a széket.) (Folytatjuk) 26
