Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - TUDOMÁNY - Gábor László: Négyszemközt dr. Bodó Sándorral
zott. Ebből 1988 tavaszára lát napvilágot egy jelentős kiadvány, melynek fele már nyomdában van. Közel két évtizedes munkálkodás gyümölcse ez. — De azonnal hozzákezdünk egy másik földrajzi egység sokoldalú „feltérképezéséhez”: a Tisza II. vízlépcső körzete kerül a figyelem középpontjába. Ahhoz, hogy elérjük célúnkat, s összetett kép bontakozzon ki az elemzések alapján, fölhasználjuk a gazdaságföldrajz, a régészet, a történelem', a Iműemlékvédelem, a néprajz és más tudományáglak eszközeit. Kezdeményezésünket idegenforgalmi szempontok is indokolják: a hosszú távú területfejlesztési tervek szerint egy jelentős pihenő- és üdülőkörzet valósul itt meg. Hogy egy „második Balaton” jöhessen itt létre, alapos előkészület szükséges. Tudnunk kell, hogy mivel várjuk vendégeinket, s miit kívánunk bemutatni számukra. E program eredményeként számos kötet láthat napvilágot, kiállítások születhetnek meg, a különböző döntések előkészítésében játszhatnak szerepet a tudomány szempontjai. — Ez egy szinte példa nélkül álló ötlet, hiszen még a Balaton környéki múzeumok sem rendelkeznek ilyen vizsgálati anyaggal. Nem volt-e túlzott merészség belevágni egy ilyen bonyolult vállalkozásba? — Mi csodálkoztunk a legjobban, hogy testvérintézményeinknek a nagyobb idegenforgalmi körzetekben még nem jutott eszébe ezt az utat végigjárni. Elképzelésünk egybe esik azzal a célkitűzéssel1, mely szerint a tudomány és a gyakorlat közeledjen egymáshoz, s a megszerzett ismeretek hamar beépüljenek a mindennapokba. Az ás természetes, hogy egyedül és a saját költségvetésünkből egy ekkora programot megvalósítani nem tudnánk. Ezért szövetkeztünk azokkal a kollégáinkkal, akik érdekeltek az ügyben. Borsod-Abaúj-Zemplén, Szolnok és Hajdú megye övezi a vízlépcsőt: sikerült megnyerni az ottani múzeumi szervezeteket. Mindemellett még központi támogatást is kértünk, mivel több imént negyven település múltjának és jelenének vizsgálatáról van szó. Tovább bonyolítja a feladatot, hogy a középpontban itt nem egy népcsoport áll1, mint például' a palóckutatásban, hanem csak a földrajzi helyzet miatt kerülnék ezek a különböző jellegű helységek a vizsgálódás fókuszába. — Az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy nagyon komoly tudományszervezői szerepet is vállalniuk kell, saját munkatársaik nem végezhetnek el1 minden feladatot. Hogyan alakítják ki kapcsolatrendszerüket? — A megyei múzeumi szervezetben iközel negyedszáz tudományos munkatárs dolgozik. Különböző szakterületeket képviselnek a régészettől kezdve a művészet- történeten át a természettudományig. Nyilvánvalóan nem érthetnek mindenhez, ezért alkalmasint föl kell keresni olyan tudósokat, akik eredményeiket e tájegységen állítják nyilvánosság elé. A legnagyobb vonzerőt éppen ez jelentheti: kiállításokat, kiadványokat, konferenciákat szervezünk, amelyek fórumul szolgálhatnak a számunkra. Valósággal „megtestesülhet” mindaz, ami azelőtt könyvtárak hűvösében, az íróasztalokon született meg. S mivel a legtöbben' mégis csak azért tevékenykednék, hogy valamilyen látványos módon bizonyságot adjanak felkészültségükről és felismeréseikről, tulajdonképpen nem nehéz szót értenünk a 'legkitűnőbb szakemberekkel sem. Az előbb emlegetett vizsgálatokba is a többi megyében élő kollégák mellett a Budapesten élő szakemberek is jelentős részit vállaltak. — Ogy gondolom, hogy a megyei múzeumi, szervezetnek ilyen összefüggésben válóban igen jelentős a tudományszervezői feladata. Elsősorban a sajátos vállalkozásai, s a környék hagyományai alapján válik csomóponttá a társadalom a múlt összefüggéseinek megismerésében, őszre például kiállítással készülünk Eger vissza- vívásának 300. évfordulójára. Ennek előkészületeit egy budapesti történészre bíztuk. De ugyanígy „külsős” dolgozik egy leendő fegyvertörténeti bemutatónkon. Mindig arra törekszünk, hogy minden konkrét ügyben az ország legjobban fölkészült szakemberéhez forduljunk. Ez vonatkozik a 'tárlatainkra éppúgy, mint a kiadványainkra. — Ha már ezeket a gondozásukban megjelenő köteteket említette, feltűnő, hogy az utóbibi években megsokszorozódott a számuk. Aki ismeri iá szűkös anyagi lehetőségeiket, bizony még csodálkozik is 'azon, hogy olyankor sikerült ezt véghezvinni, amikor nehezedték a körülmények. Mi áll ennek a hátterében? — Amikor 1979-ben hozzákezdtem e poszton munkámhoz, csupán még az évkönyvünk jelent meg gondozásunkban. Jelentős eredménynek tartóm, hogy azóta egyre több nyomtatványt adhatunk az érdeklődők kezébe. Megjelentettünk például egy igen komoly kimionográfia-sorozatot, a Diárium kötetei eljutnak a diáksághoz is. Kiemelném azokat a történelmi olvasókönyveket, amelyeket Egerről és Gyöngyösről állítottunk össze, a természettudományos eredményeinkről ad számot a Mala- kológiai Értesítő. Sikerült kiállítási katalógusainkat is jó színvonalban kinyomatni, A paletta lényegesen színesebb, mint ezelőtt, nagyobb gondot fordítunk mindezek64