Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - TUDOMÁNY - Homa János: Számvetés megyénk tudományos életéről
Dr. V. J.: — Szólná kell a MAB létrehozásának politikai hasznáról és jelentőségéről is, amely nagyon nagy. Hozzájárul ahhoz a folyamathoz, amely egy sor területen elkezdődött. Nevezetesen: segít lebontani a megyék között meglevő jogi, anyagi, gondolkodásmódbeli korlátokat, amelyek a jobb együttműködést akadályozták eddig. Ezzel együtt nyilván arról is szó van, hogy ösztönöz arra, hogy régiókban gondolkodjunk. Hadd jegyezzem meg azt is, hogy a meglevő közigazgatási struktúra nem tudta kellőképpen felhasználni ezt az új mechanizmust a megyei feladatok megoldására. Továbbra is erőteljes a -megyében való gondolkodás. — A három megyében folyó munka koordinálása nehéz, hiszen jelentősek a fejlődésük közötti különbségek. Például a történészek tevékenységét nehéz lehet összehangolni, hiszen a három megye históriájában, iparának kialakulásában másmás motívumok figyelhetők meg. Föl lehet-e oldani ezeket az ellentmondósokat? Dr. Sz. L.: — Nem vagyok humán szakos, ezért szakmailag nem tudok pontos választ adni, de az az érzésem, hogy talán ez az a terület, amelyen a legtöbbet lehetne tenni. Heves megyében — a múzeum, a tanárképző főiskola és az oktatási igazgatóság, a pártarchívum, a levéltár jóvoltából jelentős eredményeket értek el, főleg a munkásmozgalmi és a helytörténeti kutatásokban. Nem is beszélve megyénk nyelvészeinek és irodalmárainak eredményeiről. Jelenleg arra törekszünk, hogy ezek a társadalomtudományi kutatások, amelyekben Heves megye szép sikereket ért el, nyerjenek minél szélesebb teret a megyén kívül is. Természetesen nem arról van szó, hogy Borsodban vagy Nógrádban eddig e téren keveset mutattak fel, hanem arról, hogy ezen kutatások orientálása onnan induljon ki. ott legyen intenzívebb, ahol erre nagyobb lehetőség nyílik és ez most nagyon fontos teendő. A MAB szervezetében mindenki a korábbi kutatási területeit, témáit hozta és ezeken szeretne továbbhaladni. Viszont korántsem biztos, hogy ezek a törekvések egybeesnek a ma igényeivel. Az élet új kérdéseket vet fel, mind a társadalom-, mind a természettudományban. Ezekre új válaszokat kell adni. Ezért fontos a tudósok, kutatóik e területéken ‘történő orientálása is. a valóságból való kiindulás. — Azt hiszem, hogy a tudományos életben eléggé sajátos helyzetet foglalnak el az oktatási igazgatóságok tanárai. Hiszen az óktatás mellett elvárják tőlük, hogy tudományos tevékenységet is folytassanak ... Dr. V. J.: — Az Oktatási igazgatóság alapvető feladata a mairximus—leninizmus tudományának oktatása, a párt politikájának megvalósítására történő felkészítés. Az intézmény nem kutató jellegű, tehát -alapvető feladatunk nem a kutatás, hanem az oktató-nevelő munka, s vigyázni kell, nehogy arányt tévesszünk. Az viszont természetes, hogy a jó nevelőmunka feltételezi a tudományos tevékenységet, a rendszeres publikálást. Hadd említsek néhány kutatási témát. Heves megye ifjúságmozgalma, 1945-től napjainkig, a politikai aktivitást motiváló tényezők, s azok hatás- mechanizmusainak folyamatos vizsgálata, az egyházpolitika aktuális kérdései, ezen belül Heves megye egyházpolitikai történetének feldolgozása. Mindezekből a témakörökből — és korántsem teljes a csokor — publikációk sora jelent meg. Kandidátusi értekezések, egyetemi doktori disszertációk készültek. Nálunk a függetlenített apparátus húsz százaléka kandidátusi fokozattal, ötven százaléka egyetemi doktorival rendelkezik és minden oktatónk legalább kétdiplomás. — Szóba került már többször is a publikálás. Elégedettek-e a jelenlegi lehetőslégekkel? Netán nem gondoltak-e arra, hogy bizonyos rendszerességgel a Miskolci Akadémiai Bizottság megjelentet egy kiadványt, amelyben közzétehetnék a legérdekesebb kutatásokat? Dr. Sz. L.: — A tudományos kutatásnak ez az egyik érdekes és sokszor sarkalatos kérdése. Különösen a fiatalok körében. Mert aki valamilyen területen dolgozik, az természetes, hogy egy bizonyos idő utón nyomtatásban is szeretné látni eredményét. Hiszen így ismerhetik meg a nevét és kutatásait. Viszont egy olyan szakembernek, aki még kezdő e téren, nem olyan könnyű elhelyezni a dolgozatait, különösen manapság, amikor bizonyos szakterületeket a termékenység jellemez. A fiatalok ezért panaszkodnak a publikálás megoldatlanságára. Ezt például a tanárképző főiskola keretei között úgy oldottuk meg, hogy -életre hívtuk a főiskola tudományos köteteit, amelyből a tizennegyedik számot adjuk ki nemsokára. Ezzel főleg az ifjabbaknak, a tanársegédeknek, az adjunktusoknak és docenseknek teremtettünk lehetőséget. Az igaz, hogy ez a közlemény sem vetekedhet az országos orgánumokkal, viszont a közel harminc esztendő olyan presztízst biztosít, melynek 52
