Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
tói, s még aznap boldogtalanná tettem! Megvet! Összetörtem a szívét — és megrepedt belé az enyém is! Bezerédj: Ne beszélj így! Katona vagy, szászlós hadnagyommá tettelek! Azt akarom, hogy jó katona légy, márpedig akkor szükség van a szívedre, öcsém! László: Az unokaöccse gyilkosa vagyok! Ezt soh’sem feledi el nekem! Bezerédj: Nem gyilkos vagy, gondold meg, mit beszélsz! Harcban öltél, férfimód, ellenséget, aki rád támadt! László: Tudom, tudom, mégis! Láttad, mennyire megvet! Bezerédj: Én azt láttam, hogy labanc lány léttére is eljött ide, a kuruc to- borzóra! S vajon miért? László: Miért? Bezerédj: Hogy ha csak egy kis időre is, de lásson! Sóvárog utánnad ez a lányi László: Azt mondod? Nem sóvárog, csak néz, gyűlölködve! Bezerédj: Szeret, szeret! De ne feledd, az apja hű császárpárti, s nekünk ellenségünk! Szerencséd van, öcsém, hogy időben közbeszólt a sors. Elég, ha néhány napot késik az a csata, s Ágnes már a feleséged! Akkor pedig nem így alakul az életed! Kénytelen lettél volna a Pammer családhoz húzni! A császárhoz húzni! De az isten megmentett az árulástól! Egy asszony sok mindenre rá tudja venni az urát, még a legnagyobb bűnre is! Fel a fejjel! Nézd, milyen sok újoncot viszek Bottyán tábornok elé! A rangomhoz meglesz a regiment is! Nézhet Béri Balogh Ádám, amikor bevonulunk a táborba! Váltig ölt az az irigység, hogy Ádi báty ónak hatszáz embere van! Nem bírnám ki, ha mögötte kellene kullognom! Vagyok olyan legény, mint ő!... Gyere! Mulassunk velük! És adjunk hálát a kurucok istenének !... (Poharat ragad, László kezébe is nyom egyet. A táncolok közé vegyülnek.) Vivát! Vivát, Rákóczi! Tömeg: Viváááát !... Bezerédj: Gyerünk az alsóvárosba! Folytassuk ott a toborzást !... (Felragadnak mindent, asztalt, hordót, vesszőkosarat. Indulnak a zenészek a huszárok után. Táncolva vonul ki Compó Pista. Bezerédj viszi magával Lászlót.) VÁLTÁS 11. jelenet Bottyán generális parancsnoki szállása, Sopron alatt. Este. Egy katona írópultot, meg háromlábú tábori széket hoz. Gyertyát gyújt. Bottyán jön, a katona vigyázzba merevedik. A generális egy intéssel kiküldi. Bottyán (a katona után szól): Kéretem a segédtiszt urat! (Amint egyedül marad, Bottyán cseppecskét hallgatja a csendet. A segédtiszt papírt, tintát hoz.) Segédtiszt: Tábornok úr! Bottyán (csendre inti): Egy kicsinység... Hallja ezt, barátom? Alszik a tábor. Alszik a sereg. Tizenkétezer emberünk van már, az insurgens nemességgel együtt harmincezer jó kuruc áll fegyverben a Dunántúlon... Hallgassa csak, milyen békésen alszik ez a tábor. Mintha nem is háborúban lenénk, hanem egészséges, szép mezei munka után, az isten békés ege alatt... (Kis csend után más hangon.) Kezdjük! Mert végtére is nem az isten békés ege alatt vagyunk. Akad egyéb dolgunk is a levél után. Tessék. Diktálom ... 24
