Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Zsirai László versei - Kiss Ottó versei - Vertig István költeménye

ZSIRAI LÁSZLÓ Hétfő Vakvágányon ébreszt e hétkezdő nap, felhúzom vasalt nadrágomat, nem számolom, hányadszor indulok reményeimet összegyűrni, valóra váltani vállalt álmaimat. e tökkelütött csendet útálom. a buta-bamba hallgatást, amikor nincs mit kitalálnom, mert úgyis kitalálja más. MEGOLDÁS Kétszer próbáltam nyúlni valamiért. Elérnem nem sikerült. A valami harmadszorra megsajnált: eltűnt a közelemből. INDOK Lelövöm a madarakat: fáj elemi szabadságuk. KISS OTTÓ Négy miniatűr BIZONYTALANSÁG Ágyamon fekszem. Az asztalon kenyér. Kezedben késsel, mondd, mihez kezdenél? VIGASZ No, ne sírj már! Hiszen az igaz­gyöngyök is láncra vannak fűzve. VERTIG ISTVÁN Napra-forgó piruett! Hajnalban szépen kirittyentettük magunkat, kurjantottunk egyet a Nagyvilágba, újságpapírba csomagoltuk a zsíroskenyeret, s aztán irány: a megélhetés, a Miénkagyárba! Hajtott bennünket: a forradalmi lendület, amely szeretett Édesapánktól eredt; S ami után, csak villámgyors napra-forgó piruett következhetett! Azt a kort elfelejteni, sohasem lehet! 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom