Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Bencze József verse - Polnár Zoltán költeménye
Hát, tényleg felvette azt a kagylót, mert valamennyi helykeresésemre félreérthetetlen nem volt a felelet. Nosza, siessünk az igaz ügyek magas sarzsijú katonáihoz. ök sem adták lejjebb. Utazhattam B-re, a határhoz, a végekre. Mögöttem megtépázott harcvonal, akadozó hadtáp, szomorkásán lengedező zászlók. És megint majdhogy vízözön, amely úgy csapdosta a vicinális vagonjait, mintha szikékkel tépdesnék testemet. Aztán valahol felrémlett az a kékség. Nem lennék egyedül. A némaság morzézott. — Megint egy vizsga ... Tiltakoztam. — Még egy menet, s ki tudja, mennyi vár még. Mások lubickolnak a harmóniában, s én évekig rohamozhatok, hogy visszaszerezzem a hajdani állásokat. Ismerős kéz simította homlokom. Még szédületesebben pergett a film. Címeztem a leveleket. Indult az első fokú munkaügyi eljárás. Az a fondorlatos disznó nem átallotta a ringbe szállást. Elveszti, minek ugrál. Menjen a fenébe, undok hullajelölt, nyugtával dicsérje a napot. A gól mégis bepen- derült a hálómba. Sajnos másodfokon is. Na jó, ha lúd, akkor legyen kövér, célozzuk meg a minisztériumi óvást. Az esély: egy a tízezerhez. Bejött. Diadalmámor. Rehabilitáció. Kártérítés. Délelőtt volt. Felhőporontyok nélküli éggel. Szikrázó fényekkel. Az illatos virágözön paradicsomi nyugalmat sugallt. — Ilyen lehet odaát, több millió fényévnyire. Mindig ... Örökké ... Ezt érezhetitek ti is ... Tőletek függ, hogy meddig ... Szétnéztem. Körülöttem senki, pedig ezt a gyorsfelvételt készítette valaki. Mások vagy magam. Hírnökként, átutazóként, rangrejtett küldöttként. Messziről, igen távolról, egy sejtelmes bolygóról, a kékség honából. A Stelláról... ? (Folytatjuk) BENCZE JÓZSEF Füzérradvány Fázós, fehér köpenyben isten volt ott ügyeletben. ANGA MÁRIA Mikor elsüllyedt bennem a csodák iránti áhítat Margarétaszirmok havazzák be a réteket, a fák levelei fényt szitálnak, gátakat repeszt a moccanásörvény, benned a szó, bennem a hallgatás, aztán csak hallgatás, egymásba záródik minden mozdulat, ívelő zuhanások. Csókodba öltözik meztelenségem, míg hozzánk csapódnak csillaghullásnyi fények. 27
