Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
KICSINY (feszes tartásban): Generális úr! BOTTYÁN: Elmehet! (Kicsiny hadnagy kimegy. Bottyán int a segédtisztnek) Magunkra maradtunk! (Segédtiszt kimegy. Ketten vannak. Kis csend. Bottka vár.) Tehát? A húgodasszony? Még mindig Bécsben? BOTTKA: Túsznak tartják. BOTTYÁN: Heister? BOTTKA: Az ő katonái rabolták el a kőszegi Jakab-templomból. Miséről. Betörtek a városba ... BOTTYÁN (türelmetlenül): A részleteket ismerem! (Töprengve le-fel jár, majd megáll Bottka előtt) Nem szerencsés tárgyalgatni velük. Bezerédj tárgyal? BOTTKA: Hogy tárgyal-e? Dehogy! BOTTYÁN: Hát mire kell egy túsz? Hogy kialkudjanak valamit az árán! BOTTKA: Imre nem tárgyal! Imre nem alkuszik! BOTTYÁN: De gubbaszt! Azt hallom, búnak eresztette a fejét. Hiszen értem, szereti az asszonyt, Bottka Mária szépséges, magam is láttam az esküvőjükön... Szép az az asszony! Lehet érte epekedni. De Bezerédj kuruc ezredeskapitány! A Dunántúl nyugati sávján parancsnokol! Nem csitulhat a harci kedve a búbánat miatt! Hamar terjed ám a szóbeszéd! BOTTKA (csüggedten): Hozzám is eljutott valamennyi. BOTTYÁN: Hogy ki volt főzve a felesége elrablása! Mert a bécsi portya csak arra volt jó, hogy Bezerédj találkozhasson a császárral! BOTTKA: Hogy Imre?! BOTTYÁN (szelíden): Gróf Esterházy Antal úr híreli, nem én. BOTTKA: Hiszen Bezerédj foglyul ejthette volna a császárt! BOTTYÁN: De kiengedte a markából. Nem tehetett mást, tudom. Én sem cselekedtem volna másképpen. A császár fogsága! Nevetséges! Nem azon fordul meg ez a mi háborúnk! De akik rontani akarnak Bezerédj becsületén, pletykálják, hogy aranyat, ígéreteket kapott cserébe. BOTTKA: Bécs táplálja az efféle pletykákat. BOTTYÁN: Onnan jött intrika itthon jól felhizlalható irigységcsemegén! Nagy baj, hogy Rákóczi sohsem jön át a Dunántúlra! Generálisokra meg brigadérosokra bízta ezt a fontos földet! A főnemes és a köznemes pedig, úgy látszik, a szent zászló alatt sem állhatja egymást! Hallhatta, fiam, az imént ezt a szegénylegényt! Az egyenlőséget sokféleképpen értelmezik. BOTTKA: Mit tanácsoljak a sógoromnak? BOTTYÁN: Menjen Bezerédj Rákóczi színe elé. Tisztázza magát, vegye elejét a még több, még súlyosabb rágalomnak. BOTTKA: Megmondom neki. BOTTYÁN: Adok neki levelet, azzal menjen Érsekújvárra, a fejedelemhez. Ne késlekedjék! A helyzete kényes! És én nem szeretném őt elveszteni! Ezt üzenem a sógorodnak! Most pedig, küldd be a segédtisztet! (Bottka tiszteleg, kimegy. Bottyán Mhajt egy kupa bort. Bejön a segédtiszt.) Levelet írunk. Bezerédj brigadéros nevében kihallgatásért folyamodunk urunkhoz... (Szórakozottan elhallgat. A segédtiszt vár.) Széthúz a Dunántúl. Széthúz... SEGÉDTISZT: Már megengedjen, tábornok úr, de ön igazán kemény kezű főparancsnok! BOTTYÁN: Már nem sokáig. Bercsényi más munkát akar rám bízni. Nemsokára a Felvidékre vezényelnek ... SEGÉDTISZT: Mi oka van rá Bercsényinek?! 18
