Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
Tőkés Anna egyike volt azoknak a pályatársaimnak, aki nagyon ragaszkodott hozzám, és többször panaszkodott nekem. Megszerettem, éreztem, hogy nem boldog ember, és sokszor még sajnálatra méltó is. Az élete hogyan is alakult? A szép erdélyi hiszékeny, naiv fiatal lány bolondult a színházért. így történhetett meg, hogy férjhez ment a kolozsvári színház igazgatójának, Jano- vicsnak szolgájához, aki egyúttal a szerepeket is kihordta a színészeknek, ezért szereposztónak is nevezték. Tőkés azt hitte, tőle függ, hogy szerepet kapjon a színész, hozzáment hát feleségül, hogy bejuthasson általa a színházhoz, és szerepet kapjon. Valahogy sikerült is neki bejutni. Idővel felkerült Pestre és Bárdos Arthur felléptette a Csodaszarvas című darabban, a Renaissance Színházban. Utána a Nemzeti Színházban volt rövid ideig, onnan jött a Vígszínházhoz. Csehov egyik darabjában lépett fel először. Én ugyanis beteg lettem, és az én szerepemre hívták meg, és mindjárt le is szerződtették. Nehezen tudott elválni Janovics szolgájától. Majd férjhez ment — már, mint neves színésznő — egy orvoshoz, akivel rövid ideig élt. Nehéz természete volt. Gyűjtötte a pénzt esztelenül. Képes volt saját magától megvonni a falatot, hogy a pénze szaporodjon. Egy alkalommal, mikor vacsoravendégeim voltak, őt is meghívtam. Vacsora közben felugrott az asztaltól, kiszaladt, fuldokolni kezdett, orvosért akartam telefonálni, de ő a torkába nyúlt, és amikor megnyugodott, elmondta, hogy régebben lúgkövet ivott és az szétroncsolta a nyelőcsövét. Évekig volt tragikája a Nemzeti Színháznak. Nagyszerű megjelenése, hangja predesztinálta erre a szerepkörre. Tökéletes tudott lenni. Ösztöne nem hagyta cserben. Társaságban hallgatag volt, nem zavarta meg — esetleg helytelen hozzászólásával — a beszélőt. Közösen reagált, nem volt külön véleménye, így nem hibázott sohasem. — Szerette meghallgatni véleményemet szerepléseiről. Szerencséjére összekerült egy nagyszerű emberrel, aki haláláig hűségesen kitartott mellette. Versben búcsúztam Anikótól halála után. Búcsúm Tőkés Annától (megjelent a Film Színház Muzsika című hetilapban) : EGY NAGY SZÍNÉSZNŐ HALÁLÁRA Bolondos Anikó, kedves pályatársam, Hogy mondjam ki voltál, hogy mindenki lássa? Hogy írjam le búgó hangodnak zenéjét, Gyönyörű alakod királyi fenségét, Mozgásod erélyét, arcodnak szépségét, Egy nagyszerű ember minden ékességét?! Ezt hoztad magaddal és mit adtál másnak? Nagy művészetedet, örök, tiszta lázat. Sokféle alakban éltél, mindig éltél, Voltál komor, derűs, sírtál és nevettél. Királynők, hetérák álarcát leraktad, Koronát, palástot... Emléked marad csak. 14
