Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - VERS - PRÓZA - T. Ágoston László: A suszterinas (egyfelvonásos)
rök sugallatára, no meg, a magyaroknak teendő, békülékeny gesztus kedvéért, hajlandó lenne egyes főtiszteket visszavenni a hadsereg állományába. LENKEY (elképedve): Hogyan? MAJTHÉNYI (mintha észre se venné, folytatja): Természetesen nem a honvédtiszti rangjában, hanem a régi, császári kinevezéssel. Én például főhadnagy lehetnék. Neked bizonyosan visszaadnák a kapitányi rangodat. LENKEY (Majthényihoz lép, megragadja a vállát): Kálmán! Van még benned egy szikrája is a honvédtiszti becsületnek? Gondolj Damjanichra, Kiss Ernőre, János öcsémre! Gondolj a zászlóra, amit otthagytál Világosnál! MAJTHÉNYI (elfordul): Gondoltam, de nem laktam jól vele. Katona vagyok, nem értek más mesterséghez. Tehetek én róla, hogy nem estem el az utolsó ütközetben, és nem akasztottak föl, mint Damjanichot? Értsd már meg, hogy mi túlélők vagyunk, és úgy kell élnünk, ahogyan lehet! Ahogyan a győztesek engedik . .. LENKEY (a fejét csóválva): Csak úgy, Kálmán, hogy bármikor pironkodás nélkül a tükörbe nézhessünk! MAJTHÉNYI (a földön heverő bakancsokat rugdalja zavarában): Szép szavak, de értelmetlenek. Frázisok. A magyar haza elveszett. Ausztria egy és oszthatatlan. Te éppúgy tudod ezt, mint én. És ebben a helyzetben osztrák tisztként sokkal inkább lehetek igaz magyar nemes, mint vármegyei bólogatójánosként. LENKEY (leül a suszterszékre, a kötényét igazgatja): Beszéltél már erről Martinyivel? MAJTHÉNYI: Igen. LENKEY (kérdően néz rá): És? MAJTHÉNYI (legyint): öreg ő már ahhoz, hogy megértse az új idők szavát. Becsületes, jó katona, igaz magyar, de. .. LENKEY: De? MAJTHÉNYI: Inkább éhenhal Kossuth zászlójával a kezében, mintsem hogy a császár kezéből elvegye a kalácsot, öreg már ahhoz, hogy változtatni tudjon a gondolkodásán. LENKEY (ingerülten): Valóban öreg, ötvenkét éves. Egy fertály esztendővel idősebb nálam. Igaz, nálad hússzal... MAJTHÉNYI (engesztelőén lép Lenkeyhez): Bocsáss meg, Károly bátyám, nem úgy gondoltam ! ... LENKEY: (a suszterasztalon babrál): Ne feledd, Marbinyi ezredes a barátom! Eddig a tiéd is volt... MAJTHÉNYI: Most is az. Tisztellek, becsüllek mindkettőtöket, és inkább kitépem a nyelvemet, mint hogy egy szóval is sérteni akarnálak. LENKEY: Nem bántottál meg, csak óvni szeretnélek a csalódástól, akár a fiamat. A császár és Bach miniszter nem felejt. Az ütközetben lehetsz jó katona, de a gamizonban életed végéig csak koszos magyar rebellis leszel. MAJTHÉNYI (újra előhúzza a széket, s lovaglóülésben ráül): Ugyan, Károly bátyám, ez csak afféle előítélet! A császár békülni akar a magyarsággal. Nemcsak józan megfontolásból teszi ezt, hanem erre kényszerítik az európai hatalmak is. Például a franciák, meg ... az egész világ. LENKEY (a kaptafára húz egy bakancsot, dolgozni kezd): Nagy szavak, üres szavak ... Érdekli is a nagy politikát, mi történik veled, Majthényi Kálmán egykori huszárezredessel, egy istenihátamögötti garnizonban, csá7
