Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 3. szám - Közelebb a hétköznapokhoz
Közelebb a hétköznapokhoz E számban is hűek maradunk hagyományainkhoz, azaz egy központi témakört taglalunk, járunk körül, s arra keresünk választ, hogy mi jellemzi hazánk és Heves megye tudományos életét. Ügy véljük, igen aktuális az effajta vizsgálódás, hiszen jelenünk, s közeli holnapjaink számos, olykor aggasztónak tűnő gondját többek között úgy számolhatjuk fel, ha figyelünk a hivatásérzettől vezérelt kutatók jelzéseire, javaslataira, tanácsaira, s főként eredményeire. Persze, mindez nem elég, szükségeltetik az is, hogy az érdemeket ne csak elismerjük, hanem a talpraesett elképzeléseket következetesen valóra is váltsuk. Ezért szólaltattuk meg például dr. Kulcsár Kálmánt — aki egyébként erdőtelki származású —, a magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesét, aki egyebek mellett hangsúlyozta az alapbúvárkodások fontosságát, jövőteremtő voltát. A diskurzusból persze az is kiderül, hogy az átlagon felüli, az igen tehetséges elméket fel kell karolni, teret adva nekik a valamennyiünk javát szolgáló munkálkodáshoz, kibontakozáshoz. Annál is inkább, mert ellenkező esetben értékes energiáik elpazarlódnak, kincsestáruk megkopik, ennek mindnyájan kárát látjuk. ö fogalmazta meg azt is, hogy szűkebb pátriánknak nem kell szégyenkeznie, mert az itt szorgoskodók magvas sikereket produkáltak. Akkor is, ha több szempontból hátrányosabb helyzetből rajtoltak, mint fővárosi versenytársaik. Ezt az összképet egészíti ki az a kerekasztal-beszélgetés, amelynek résztvevői beszédes tényekkel bizonyítják mindezt, bemutatva azokat a műhelyeket, amelyek mások számára is példát mutatnak. Elég csak a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi üzemszervező, üzemmérnöki tagozatára, a GATE Kompolti Kísérleti Kutatóintézetére és az Eger—Mátra Vidéki Borgazdasági Kombinát Borgazdasági Kutató és Termelési Rendszerének központjára utalni. Arra is lehetőségünk adódott, hogy riportereink ellátogassanak néhány helyre, így a megyeszékhely főiskolájának marxista tanszékére, a Heves Megyei Levéltárba, illetve a Heves megyei múzeumi szervezethez. Az innen szerzett információk aláhúzzák, megerősítik az előbbi megállapításokat. Az se vitatható, hogy vannak még medicinát sürgető nehézségek is. E számunk ezekből is ízelítőt ad. Nemcsak a jogos panaszlista közzétételével, hanem a kiútmegjelölés egészséges igényével is. Ebből következik, hogy tennivaló bőven akad. Borúlátásra még sincs ok, mert az eddig elért szint olyan stabil fundamentum, amelyre lehet, kell és érdemes építeni. Méghozzá attól a szándéktól vezérelve, hogy a szellem közvagy sarzsis katonái az eddiginél is jobban megközelítsék a hétköznapi valóságot, s a termelésben tevékenykedők számítsanak arra a rangos tőkére, amit önzetlenül kínálnak nekik. A köz boldogulására. 3
