Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Dr. Farkas Józsa Márton: A fiatalkorúak terhességmegszakítása és fogamzásgátlása (Nagy Andor)
azzal tudott fölénybe kerülni, hogy csapatainak utánpótlását, a nagy összecsapásra való felkészülést időben tudta elkezdeni. A császári hadvezetést a hadjárat megtervezésénél az vezette, hogy nyári hónapokról lévén szó, a magyar falvak, akarva-akaratlan, úgyis „kiveszik” részüket az utánpótlás biztosításából. A sikeres csata az 1686-os év nyarán folyt. Mindkét fél tudatában volt annak, hogy végső küzdelem zajlik. Ekkorra már az 1664-es vasvári béke, amely a két nagyhatalom, a Habsburg és török között kötött béke utolsó felvonása volt, mindkét fél részéről érvényét vesztette. Tisztában voltak azzal, hogy utolsó küzdelemről van szó, amely az egyik félnek teljes kivonulást jelent, míg a másik fél, a Habsburgok, érvényt szerezhetnek magyarországi, centralizációs politikájuknak. A budai várban mindenesetre véres és kitartó ellenállásra készültek maguk a törökök is. Maguk a támadók sem számítottak könnyű sikerre, de a védekezés tervszerűsége és annak hevessége magukat is meglepte. így a császáriak részéről a rohamot többször el kellett halasztani. Végül is a fordulat és szerencse, augusztus végén és szeptember elején, a császáriaknak kedvezett. Közel 80 napos ostrom után, a császáriak rohamát siker koronázta, s nyitva állt az út Buda felé a Habsburg-császár előtt. A háború szeptember 2-án, csak a sebesülteknek és a rokkantaknak ért véget. A török utolsó védharcai is legalább olyan áldozatokat követeltek, mint a korábbiak. Buda után Magyarország többi területeit is fal kellett szabadítani ahhoz, hogy a Hahsburg-siker teljes legyen. A törökellenes harc terheit továbbra is a magyaroknak kellett viselniük, ami a felszabadító harcok alatt szinte megérlelte a következő századelő Habs- burg-elilenes küzdelmeit. A szerző többre vállalkozott annál, semhogy egy jelentős csata eseménytörténetét felvázolja. Feladatát, nagyon helyesen, abban látta, hogy bemutassa az évszázados Habsburg—török vetélkedés végső kimenetele milyen mértékben és milyen következményekkel befolyásolhatja Magyarország további sorsának alakulását. Jól érzékeli a szerző azt a félelmet, amit Magyarország korabeli vezetői és népei joggal érezhették. I. Li- pót hosszúra nyúlt uralkodása előkészítette azt a centralizációs politikát, amit a Habsburgok már oly régóta óhajtottak. A Habsburgoknak ez az új szerzeménye azonban csak nem akart behódolni. Az ország északkeleti részében már gyülekeztek azok a viharfelhők, melyek ezt a centralizációs politikát, legalábbis átmenetileg, késleltették. (Kossuth Kiadó, ’85) Szőke Domonkos Dr. Farkas Józsa Márton: A fiatalkorúak terhességmegszakítása és fogamzásgátlása Több mint tíz esztendeje annak, hogy a magyar iskolákban 'az osztály- főnöki órák keretében kötelező a. családi életre nevelés. Az oktatási kormányzat ezzel a döntéssel válaszolt a Minisztertanács 1040/1973. (X. 18.) sz. határozatára, amely többek között kimondja, hogy „a lakosság, különösen pedig az ifjúság körében, sem mennyiségben, sem minőségben nem eléggé elterjedtek azok a biológiai, egészségügyi, etikai, morális ismeretek, amelyek elkerülhetetlenek a harmonikus, kívánatos emberi kapcsolatok, a kiegyensúlyozott családi élet megteremtéséhez és ennek során a korszerű családtervezés megvalósításához”. Sajnálatos, hogy a problémák felismeréséből született intézkedés mindmáig nem hozta meg a nagyon várt eredményt. Továbbra is sok a válás, a szülői szerep gyakorlása esetleges, a szexuális kultúra milyensége alig változott. Az ifjúsági és más lapokban közölt bugyuta kérdések Veres Pál, Szilágyi Vilmos és több szexológus által, önálló kötetként megjelentetett levelek arról tanúskodnak, hogy e téren is sok a tennivaló. A Népegészségügy című folyóiratban Szenti Tibor tollából megjelent, „Fiatal88
