Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Baráti légkörben
Baráti légkörben Az ember általában csak hazatérve érzi magát otthon, holott bevallatlanul is szomjúhozza, sóvárogja a megértés, a borúfelhőket messze űző, a hamisítatlanul baráti légkört. A sors ritka ajándéka, ha effajta meglepetés éri. Az ilyesmit szinte megsejti. Ez az oldott atmoszféra bűvölt el, amikor február 5-én, honi színeket képviseltem — kollégáimmal együtt — a Heves Megyeiek Baráti Körének már hagyományossá vált, hónap eleji klubestjén. Ismerősök köszöntek egymásra, a vendéglátók ekként fogadták Barta Alajost, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának első titkárát, s mindazokat, akik a szülőföld üdvözletét hozták, akik kíváncsiak voltak az egykor itt élők sztorijaira, tanulságos, magvas történeteire, arra a szellemi örökségre, amit önzetlenül kínáltak az utánuk következőknek. Ajándékban egyébként sem volt hiány, hiszen a szívmelengető te- referéhez ráadás is társult. Az egri Bánffy György színművész lépett a pódiumra, s tanúi lehettünk annak a csodának, amire csak Thália avatott papjai képesek. Ez a megnyerő személyiség vastapsot szülő műsorát az anyanyelv krónikájának szentelte. A Halotti beszédet, az Ómagyar Mária-siralmat, Galeotto Marziót, Ilosvay Selymes Pétert, Balassi Bálintot, Pázmány Pétert, Zrínyi Miklóst, a híres-nevezetes Felelet a Mondolatra című vitairatot, Kölcseyt, Szemere Bertalant, Mezzofanti bíborost, Illyés Gyulát idézte, s mi, szakavatottak is ámuldoztunk, s rá kellett döbbennünk arra, hogy nem mindig rangjához méltóan értékeljük szerelmetes kincsünket. Megbabonázott valamennyiünket az a Mikes Kelemen, aki rodostói magányában is ízesebben, szebben, árnyaltabban, egyénibben, zamatosabban fogalmazott, mint a mai toliforgatók zöme. Derülteink a Móra Ferenc-novellarészleten, és Tamási Áron leleményein, emelkedett lélekkel fogadtuk meg, hogy védjük, óvjuk, ápoljuk, gazdagítjuk ezt a testámentumot. Aztán csevegtünk, találkozókat pontosítottunk, a barokk város híreit tolmácsoltuk azoknak, akik vágytak erre, akik viszonzásként hajdani élményeiket sorakoztatták. Épülésünkre, okulásunkra. Abban a reményben, hogy sokaknak postázzuk majd. Nemcsak készséggel ígértük, de kedvvel valóra is váltjuk szavunkat. Szerény honorálása ez annak a kedélymelengető másfél órának, amelyet töretlenül őriz emlékezetünk. (ivón) 86
