Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Pályadíjasok (Gulyás Gyula, Láng Éva, Simon Emil)
Pályadíjasok Valaha az irodalom és a zsurnalisztika közel állt egymáshoz. A legjobb újságírók egyben kiváló tárca- és novellaszerzők is voltak. Ez az összhang az elmúlt évtizedek során — különböző okok, elsősorban a napilapokra jellemző feszített munkatempó miatt — megszakadt. A Magyar Újságírók Szövetsége azért hirdetett nagyszabású pályázatot, hogy igazolja: napjaink toliforgatói is avatott művelői a szépprózának, illetve a költészetnek. Folyóiratunk szerkesztősége ezekkel az elképzelésekkel egyetértve vállalkozott arra, hogy a legszínvonalasabb munkákat az elkövetkező számokban közli, hasonló jellegű szorgoskodásra késztetve a tehetséges pályatársakat, akik voltaképpen mindenütt fellelhetők, ha nem is nagy számban. GULYÁS GYULA A plébános meg a szürke ló Hát azért... ami sok, az sok! Jó, jó, hát nem mondom, nem alakult még ki nálunk általánosan az úgynevezett szocialista embertípus, előfordulnak kihágások, botlások, törvénysértések, telhetetlenségből, az asszony flancolása, meg miegymás miatt. De az ilyen embertelen, aljas, dörzsölt gazemberekre, mint ez a Lókötő Berci, meg Lókötő Marci, hát az ilyenekre szerintem minden büntetés enyhe. Hát pont Senye Balog Gergelyt kellett nekik ilyen gáládul kiforgatni amúgyis kis vagyonkájából?! Mert milyen ember Senye Balog? Rendes, becsületes, példamutató, élenjáró a munkában, családszerető, józan életű. Huszonnégy éve lépett be a „Lássunk neki!” téeszbe, szépen bevitt mindent, csak azt az egy szürke lovat hagyta meg a háztájiban, hogy a kezdeti időkben kis mellékfuvarozgatással biztosítsa a rendes megélhetést, no meg a Juli lánynak a staférungot. Együtt is volt már minden, szoba-, konyhabútor, ágynemű, csak a lagziköltség hiányzik még, és decemberben — viszik a lányt! Erre a múlt szerdán ez a két bitang, ez a két Lókötő, hát nem elkötötte a szürkét Balogék istállójából?! Hát ne forrjon fel a vére az embernek?! Hiszen az a két szegény fiatal már a decembert is alig tudja kivárni, bele- nyüvednek-soványkodnak a nagy várakozásba. Azt se higgye aztán senki, hogy Berci, a gyávábbik Lókötő, őket vagy az öreg Balogot szánta meg, amikor azt mondta a bátyjának: — Te, hagyjuk ezt a gebét! Veszélyes dolog ez nagyon. Inkább a föld- művesszövetkezetet raboljuk ki, ott ital is van, legalább lecsukják a boltvezetőt sikkasztásért, az egy ügyes dolog ... 17
