Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 2. szám - FILMMŰVÉSZET - Homa János: A mozik jövője

feltételek között ez a törekvésünk aligha valósítható meg. Ezért a reform keretében több intézkedést hoztunk. Központi engedéllyel — február 5-től — húsz százalékkal emeltük a helyárakat. Viszont reméljük, hogy ez nem vezet a látogatottság csökkenéséhez, mert akkor nem érnénk célt. Ugyancsak az eredményességet kívánjuk szolgálni az úgynevezett kiemelt bemutató mozik létrehozásával. Ilyen lett az egri Vörös Csillag, a gyöngyösi Puskin és a hatvani Vörös Csillag. Ezektől a bevétel növelését várjuk, hiszen nagy közönségsikerű alkotásokat játszanak. Pénzt kell, hogy hozzanak akár olyan áron is, hogy nem vetítenek komolyabb műveket. Egy másik típusba tartozik az úgynevezett premier mozi, amelyben a már említett három filmszínházban bemutatásra nem kerülő, új filmeket tekinthetik meg a nézők. Ebből eddig nyolc volt a megyében, s most már húsz ilyen van. Ezekre a helyekre és a harmadik típusba tartozó utánjátszó mozikba kerülnek a művészfilmek. Az utóbbiakban — ahogy a név is mutatja —, a már „lefutott” munkák nézhe- tők meg. Megszűnt a kategóriarendszer is. Helyette két csoportot határozott meg a filmfőigazgatóság. Az egyik a támogatott, a másik az úgynevezett járulékoltatott, magyarul giccsadóval terhelt. Az utóbbiak a kommersz alkotások, amelyek a pénzt hozzák. A kiemelt, azaz támogatott művek az értékhordozók. A szakma vezetői anyagilag is ösztönzik ezek vetítését. A dolgozók is kapnak érte preferálást. Az sem lényegtelen, hogy a központi alapból minden magyar mű vetítését dotálja a filmfőigazgatóság. Vállalatunk vezetése kedvezményes bérletekkel, úgynevezett teltház-akciókkal igyekszik becsalogatni ezekre a látogatókat.

Dr. B. L.: — Általános művelődési központunk száznegyven személyt befogadó nagytermében hetente három előadást tartunk. A látogatottság eddig is változónak bizonyult. A februári jegyáremelés nálunk már érezteti hatását. Sajnos kevesebb a néző. Ennek ellenére bízunk abban, hogy idővel visz- szatérnek azok is, akik pillanatnyilag elpártoltak tőlünk.

H. J.: — A reform határozottan előírja az értékkel való foglalkozást. A normál (harmincöt milliméteres) hálózatban az éves kínálat ötvenegy százaléka támogatott, értékes alkotás kell, hogy legyen. Egy másik kívánalom: a megye összes előadásának húsz százalékában magyar filmeket kell játszani. Ezekkel a megkötésekkel együtt — a már említett változtatásokat figyelembe véve — képesek lesznek-e nyereséget termelni?

P. L.: — Sem a helyáremelés, sem a három nyereségcentrikus filmszínház nem tudja kiegyenlíteni a már említett 3,5 millió forintos kiesést, valamint az üzemelési költségek növekedését. Megoldás mégis kínálkozik, hiszen, a reform is tesz ajánlásokat, javaslatokat az önköltségek csökkentésére. Ilyen lehet például a mozik megszüntetése, a létszámleépítés, továbbá a filmszínházak társadalmasítása. Ez utóbbi azt jelenti, hogy átveszi valamelyik köz- művelődési intézmény, netán a helyi tanács, vagy a KISZ-alapszervezet. Ez viszont megyénkben nem tűnik járhatónak. Mert egy falusi keskeny filmszínház egy előadásának bevétele átlagosan 330 forint, a költségkiadása viszont 1400 forint. A különbözetet csak állami támogatással lehet kiegyenlíteni. Azt viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy egy kistelepülés mozgókép nélkül maradjon. A mozit videóval kívánjuk kiváltani. Ez viszont szükségmegoldás. A video nem pótolja. A törekvések szerint 1988—1990-re történne meg a társadalmasítás, a videóval való kiváltás. Mi a megyében felmértük a mozi helyzetét és úgy döntöttünk, hogy 1987-ben nem szüntetünk meg egyet sem. Kísérletképpen viszont tíz-tizenöt kistelepülésen játékrendi és előadáscsökkentést tervezünk, s helyette videoprogramokat kínálunk. De azt sem hagy59