Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinonimaszótára
Lapok egy különleges kéziratból Gárdonyi Géza szinonimaszótára V. rész Az eddig megjelent négy részletben elsősorban a Gárdonyi Géza által, 1906 és 1922 között titkosírással, folyamatosan készített szótárfogalmazvány címlapján és úgynevezett előzékpapírjain fennmaradt, általános jellegű bejegyzéseket vettük szemügyre. Leírtuk a Főkönyv néven emlegetett titokzatos kötet külsejét, a belső lapok szerkezetét és a bejegyzések tartalmát ismertetve, olvasóink elé tártuk az fró szógyűjtési módszerét, szótárkészítési alapelveit, az összehordott szókincs többféle felhasználását, az egész nagyvonalú munka célját és jelentőségét. Ebben az ötödik közlésben és a még hátralevő részekben már túlnyomó- részt maga az összegyűjtött szóanyag kap helyet és azok a rövid jegyzetek, amelyeket Gárdonyi anyaggyűjtés és -rendezés közben, a szóanyagtól el sem választva írt le. Itt, az általános részek befejezésekor és a részletes szótári anyag bemutatásának elkezdése előtt, indokolt Gárdonyi Géza néhány alapvető gondolatának és a főként titkosírásos jegyzeteiből megismert, egész szemléletét magyarázó egyik-másik véleménynyilvánításának részletezése. Ezek könnyebbé teszik annak megértését, miért vált az író számára olyan fontos kötelezettséggé a magyar nyelv kutatása, a magyar szavak évtizedekig elnyúló rendszeres gyűjtése és egyéni módon elgondolt csoportosítása, a magyar nyelvkincs tudatos birtokba vétele és meghatározott szabályok szerinti használata. Ugyanezek a gondolatok elvezetnek annak felismeréséhez is, miért vált Gárdonyi a magyar nyelv lelkes védelmezőjévé, egész életen át tanítójává, és hogyan vett részt a nyelvtisztító és szótárszerkesztő munkákban. Érdekes lenne sorra venni, hogyan látta az Egerbe visszavonult író a nyelv és az irodalom munkásainak viszonyát, a magyar nyelvben rejlő, véleménye szerint végtelen lehetőségeket, a kapcsolatot a nyelv és a nemzet élete között, és hogy milyen feladatokat tartott megoldandónak az írással foglalkozók, azaz az írott nyelvet hivatásuk gyakorlásához használók részére. A gondolatok ilyen sokasága azonban túlhaladja a részletekre szabdalt közléseink keretét. Ki kell választanunk közülük a legfontosabbakat. Első helyre kívánkozik Gárdonyi Géza néhány jegyzete magáról a szóról, az írás alapanyagáról, építőtéglájáról, vályogáról. A titkosírásos jegyzetekből, különösen az úgynevezett mesterfüzetekből, számos ilyen gondolat került elénk. Vegyünk sorra néhány, ide kívánkozó megállapítást a 4. sz. mesterfüzetből: „A szótárnak minden egyes szava emberré tehető, karakterré perszonifi- kálható, ellentézisbe állítható, túlozható, repetálható.” „Byron egy ige hatványozásából írta Manfredet. — Egy szótári szó a magva minden nagynovellának: valakinek leikévé, élete tengelyévé válik az a szó, vagy ideiglen való gőzévé. Állítsd szembe a kontrasztos szót. Következménye: sok ütközés, szenvedés, nagy baj.” „200 000 különféle karakter néz rád a szótárból.” „Balzac egy melléknévből csinálja a testi jellemzés fundamentumát. Pl. »csendes«: járása, mint a vén óra billegője; halk beszéde egytagú szavak; szobája csendes, mint a konyha, melyben csak egy metszett nyakú lúd...” 34
