Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Cseh Károly verse - Krúdy Zsuzsa: Krúdy Bécse
„Drága Gyulám! Köszönet soraiért... Otthon már csak Maga áll a talpán az írók közt. Persze, hogy olvasom a Világot. Nagyon élvezem, eszem, iszom, falom a Maga írásait. Biedermayerbe göngyölt bombák, az ártatlan, sőt mi több hívogató »Tokai aszú«, »Egri bikavér« feliratú palaczkban vitriol. Nagyszerű szabadalmazott forma. No, de minderről ha itt lesz. Drága Gyula autón jövök Salzburgból minden hőgután keresztül. Ez nem való zsidónak és rendes gojnak. Majd Milotayért küldök autót. Maga Drágám jöjjön vasúton, vagy úri hajón .. . Magának látni kell Mindent. Szomorú regények szaladgálnak itt az utcán ... Sürgönyét várom, köd és czukorbárója Laci.” „Kedves Lacim, levele birtokomban van, az üzenete szívemben. Amint itt némely dolgaimat elrendeztem, magánál vagyok . .. Nagyon boldog vagyok irodalmi véleményéért, mert bevallom gyakran gondoltam írás közben azokra is, akik nem a pesti kávéházakban forgatják unatkozva az újságokat. Akik tudnak olvasni a sorok között. . . Azt hiszem, hogy Bécsből hozok magammal annyi nekem való témát, amely elegendő lesz egy esztendőre... 1925. július 24. Tisztelő barátja: Kr. Gyula.” „Amint itt némely dolgaimat elrendeztem”, anyagi ügyeinkre vonatkozott. Vagyis, mint egész életében, halála napjáig erőt megfeszítve, hihetetlen szorgalommal írt, járta a szerkesztőségeket írásaival, hogy elegendő pénzt hagyhasson itthon, amíg ő távol van. Megvárta anyu és az én születésnapomat is. Hála a sorsnak, jó fénykép maradt róla. (Egyik levele feleségéhez, Zsuzsihoz.) „Kedves Zsuzsikám . .. Mióta itt vagyok kétszer voltunk el este. Egyszer a schőnbrunni várszínházban, másodszor a coblentzi nyaralóhelyen. Napközben autózunk Laxenburgba, vagy Hietzlingbe. Benn Bécsben egyszer voltam én, a Burgot megnézni. Estére otthon. Általában közbámulatot keltek régi hírem után, mai szolidságommal. Én fekszem le először, és én kelek fel legkorábban. A bárónak sok könyve van és ő maga is egy mulatságos ember ... A kastélyról mit mondjak? Erzsébet és Ferenc József laktak benne. Az ő bútoraikat használom. Odajárok, ahová Ferenc József is gyalog járt. Éppen any- nyit dolgozm, mint Pesten, csak ceruzával, mert a bárónak csak egy kalamárisa van. Ö is ír egész nap. Versenyt írunk, mind a bolondok ... Zsuzsikát és Téged szegénykém ölellek, csókollak, csak ne legyen semmi bajotok. Lainz bei Wien, Hermesvilla. 1925. augusztus 19. Gyula.” Akármilyen visszavonultan élt, híre kelt, hogy Hatvanyéknál vendégeskedik. „Die Stunde” kiküldte hozzá egyik munkatársát. Nyilatkozata 1925. aug. 25-én jelent meg, Hatvanyné, Márton Erzsébet festőművész, kitűnő portréjával. (Hatvány Lajos akkori felesége.) „— Természetesen most is írok útinaplót, amit minden utazásom alkalmával meg szoktam tenni. A mostani, bécsi útinaplóm visszaemlékezésekkel kezdődik, mert Ferenc József halála óta nem voltam Bécsben. Akkor mint 27
