Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Cseh Károly verse - Krúdy Zsuzsa: Krúdy Bécse
CSEH KÁROLY Mostanában Belénk egyensúlykolták: hős vagy áldozat nem lehetünk túlélőkre van szükség mostanában csipkerózsika-álmukat alusszák a nagy tettek roham helyett lépegetni kell vagy helyben járni el ne felejtsük a járást Szünetekben esünk el olykor egy kicsit kis csata-(paté) tereken játékból persze csak és csengetésig Krúdy Bécse Édesapám, szerény anyagi helyzetünk miatt, csak keveset utazhatott. Különösen külföldre. Ausztriába azonban többször is eljuthatott. így ismerte és igen szerette Bécset. „Bécs volt a városa ... Talán maga sem tudta, hogy miért fűzi oly rajongás Bécshez . . . Örült a bécsi életnek, mint egy regényhős ... Örült a fénylő sernek a »Spattenbrei«-nél és a csontos marhahúsnak a »Meissl és Schaden«-nál; István-toronynál, Ried élnél főzik a legjobb kávét, és Sacher- né árulja vendégeinek a legszebb gyümölcsöt.” („A vörös postakocsi”.) Az első világháború előtt (amikor még könnyebben élt, s egészsége is töretlen volt) megesett, hogy délfelé felült a „Gavallér vonat”-ra egy-egy bécsi színházi estéért, lóversenyért. Kedves regényhőse Szemere Miklós, alias Al- vinczy Eduard, szívesen vitte magával ausztriai kiruccanásaihoz. Egy alkalommal selyempénztárcát kapott, némi pénzzel Szemerétől, hogy ezzel próbálja ki szerencséjét Bádenben. Krúdy azonban nem tartozott a szerencsés játékosok közé. Az üres tárcát sokáig őrizte kegyelettel. A lovak világa közös szenvedélyük volt. A bécsi Derby napja volt, amikor a tizenkilencedik századbeli hagyomány szerint — a legszebb május van Bécs városában ... — Alvinczy Eduárd a Károly hercegről nevezett bécsi fogadóban az első emeletet az összes vendégszobáival... lefoglalta meghívott vendégei részére...” („Kékszalag hőse.”) Azután nehéz idők következtek: háború, gazdasági válság, betegségek. Krúdy többé nem juthatott Bécsbe, csak írásaiban idézhette fel az ott töltött szép, varázslatos, gondtalan időket, mint a „Boldogult úrfikoromban” egyik színterét. Nem csoda, hogy nagy-nagy örömmel fogadta 1925-ben, az emigráns Hatvány Lajos meghívását. „Kedves Laci... több, mint valószínű, hogy még ebben a hónapban igénybe veszem az ön szíves felhatalmazását és akár autón, akár vonaton Lainzbe érkezem . .. Mindenkit köszöntök, aki önnek kedves ... 1925. július 14. Az ön lekötelezettje és régi jó híve: Krúdy Gyula.” 26 Hatvány, Hermesvilla.
