Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Bezerédj: Nicsak! Gillinger hadnagy úr! Ö, bocsánat! Most látom, már kapitány. Gratulálok! De mit jelentsen ez, hogy az utamat állja?! Gillinger: Ezt én kérdezhetném, ezredes úr! Hogy kerül ide, osztrák földre, méghozzá a Burg alá ezekkel a katonákkal?! Bezerédj: Kedvünk tartotta Bécsben portyázni! Gillinger: Ügy, tehát önök támadtak Lichtenstein hercegnő udvari varrónőjére? Önök fosztották ki, mint a haramiák?! Bezerédj: Senkit sem fosztottunk ki, kapitány úr! Tisztességgel megfizettünk az elhozott ruhákért, jó aranyakkal! Hogy kik a haramiák ebben a mai világban, arról beszélhetnénk, éppen itt, a császári földön! Gillinger: Lövöldöztek, békés polgárokra támadtak, felforgatták a bécsi utcák nyugalmát! Nem fél, hogy most azon nyomban elfogatom?! Bezerédj: Ellenkezőleg! Örülök, hogy ilyen nagyszerű zsákmány futott az én markomba, ráadásnak a lichtensteini szoknyákra! Ön lesz az én foglyom, kapitány, mégpedig a fényes hintóbán ülő urasággal együtt! Gillinger: Csak a holttesteinken keresztül juthatnak a hintóhoz! Bezerédj: Ejha! Ilyen nagy úr az utas? Rendben van, kapitány, ne ontsuk feleslegesen vért, önök maroknyian vannak, mögöttem pedig hatszáz huszár áll, száz-száz meg jobbról és balról biztosít. Vívjunk meg egymással mi ketten! (Kardot ránt.) Emlékszik még? Az olasz meg a magyar módi! Csuklóból vagy egész karból sújtva ... Gillinger: Emlékszem ezredes úr! És arra is emlékszem hadnagy úr, hogy ön milyen kiváló tanítványom volt Kőszegen. Ámbár, ha tudtam volna, hogy szembekerülünk ... László: Én is megvívhatok önnel, ha kívánja! Gillinger: A legnagyobb sajnálatomra, most egyikőjükkel sem állhatok ki. Nem kockáztathatom az életemet.. . Bezerédj: Nem kockáztathatja?! Nocsak! Most már igazán érdekel, ki az utas? (Ekkor a gyaloghintó ablakán félrelibben a függöny, díszes öltözetű férfi néz ki mögüle: I. József.) I. József: Mi lesz már? Miért nem megyünk tovább?! Gillinger (sebesen odafordul, mély alázattal): Mária, Felség! Bezerédj (önkéntelen, csodálkozva): Felség?! László (u. u.): Felség?!... I. József: Hadd lássam, ki az a merész? .. . Gillinger: Bezerédj Imre kuruc brigadéros, Felség! (Bezerédj csak néz döbbenten.) Bezerédj: Hijjj, a kutyamindenit! A császár! László: A császár! Maga a császár! Ekkora fogás! ... I. József: Kérem, kapitány! (Gillinger odasiet, a császár mond neki valamit, majd visszahúzódik a függöny mögé.) László (izgatottan): Egyenesen Rákóczi elé vezetjük! Imre bátyám! A császárt, Rákóczi elé! Micsoda dicsőség! Micsoda győzelem! Imrém! Imre bátyám ! . .. Bezerédj (nyugtalanul): Ne imrebátyámozz itt nekem! (Más hangon.) Hadnagy úr! Viselkedjék katonásan! László: Igenis, ezredes úr! (Gillinger visszajön a hintótól.) Gillinger: Ha négyszemközt beszélhetnénk az ezredes úrral. .. Bezerédj (büszkén): Nincs titkom a hadnagyom előtt! Gillinger: Mégis, megkérném, ezredes úr! 19
