Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József költeménye - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)

Hegedűs Gyula, Stella Gyula, Makay Margit, Szerémy Zoltán nevezi a lokált, de Csortos, hogy megnevettessen, minden este más és más nevet adott a lokálnak. Nekem, szerepem szerint ismételnem kellett volna a lokál nevét, és ezért éjszakákat áldozott fel Csortos, hogy olyan nevet találjon ki a lokálnak, amit nem tudok ismételni. Sikerült is neki. Arra azonban nem számított, hogy a lokál nevének ismétlése helyett megkérdeztem tőle a szín­padon : — Hol van az? Ez annyira meglepte, hogy percekig nem tudott válaszolni, majd kibökte: — A nyolcadik kerületben. Elértem, hogy többé velem nem viccelődött a színpadon. Egyik előadás alatt nagyon lehangolt volt. Előszeretettel panaszolta el hiábavaló életét. Én aznap a híres szépségű Hatvány Lili írónőhöz voltam hi­vatalos. Estélyt adott Verbőczy úti otthonában. Ajánlottam Csortosnak, hogy jöjjön el velem az estélyre. Nehezen bár, de elfogadta indítványomat. Lili öröm­mel fogadta. Mivel büféasztal volt, leültettem Csortost az egyik terített asz­talhoz, fogtam két tányért, hogy hozzak magunknak a büféasztalról ennivalót, mire visszajöttem, Csortos eltűnt. Másnap szemrehányást tettem neki, hogy mit csinált. A legnagyobb hidegvérrel mondta: — Nem nekem való az ilyen felhajtás! Mindennél és mindenkinél jobban szerette a kutyáját. Egy alkalommal, mikor kocsimon hazavittem Csortost a színházi próbánkról, addig nógatott, hogy nézzem meg a kutyáját, ha már hazáig szállítottam őt, hogy kiszálltam a kocsimból és dacára, hogy fáradt voltam, rászántam még egy kis időt, hogy megnézzem a kedvenc kis állatot. Hát minden volt az, csak nem kutya. Szegény kis állat, alig volt már szőr rajta, csak a farka végén maradt két-három szál emlékül. Megható lát­vány volt, ahogy megörültek egymásnak. Csortos lakást cserélt, leköltözött a 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom