Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre költeménye
A Heves megyei Népújság munkatársai szerkesztőségi munkájuk mérlegét vonják meg, érintve sikereiket, s a megoldásra váró feladataikat, újabb törekvéseiket egyaránt. Megszólal az olvasók képviselője is, hogy sajátos szemszögből láttassa a műhely mindennapi életét, s a nyelvész, aki stiláris problémákat sorol, abban a hitben, hogy a figyelem felkeltésével elősegíti a még gyakran felbukkanó nyelvi tévedések számának csökkenését. Csupán néhány írást emeltem ki az olvasásra szánt anyagok közül, önkényesen és nem a rangsorolás szándékával. Ezek is, de a folyóiratban megjelent, e kérdésekkel foglalkozó más munkák is összességében arról igyekszenek meggyőzni az olvasót, hogy a meglévő nehézségek, a tájékoztatásban tapasztalható hibák ellenére is, a szerkesztőségek, az újságírók zöme felelősséggel, világnézeti elkötelezettséggel, megfelelő politikai ítélőképességgel él az írás, a szó, a kép erejével, legjobb tudásával tesz meg mindent társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésünkért, szocialista céljaink megvalósításáért, a gyors, a pontos, a hiteles tájékoztatásért, ebben a szellemben munkálkodik azon, hogy jelenünk és jövőnk sikerekben gazdagabb legyen. Es ami belőle még megmaradt: a városból — mi is? — egy kocsmaablak. S ameddig onnét ellátni: papiak. S egy randevú ott a Vár-kert alatt. Törzsasztal, zöldszilváni, pakli kártya s az ifjú káplán, igen, az a sápadt. Egyszer (láttad) háttal fordult egy lánynak és elpirult — s mert későn: hát hiába. De hisz itten minden hiába volt! Bármerre fordultál itt: mindig későn — mert valahogy már minden háttal állt. feléd akkorra. — és Hiába volt „mindent tisztázó” randevúra kérőn a félvárost: e „Nagylány” háttal állt Kiss Sándor • Vers-próza SIMONYI IMRE Randevú Gyulán 4
