Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Pályadíjasok (H. Barta Lajos, Györke Zoltán, Megyesi Gusztáv írásai)
GYORKE ZOLTÁN Ülünk a Két Kancsóban Én s negyvenhárom évem. Hozzák a két korsó sört — Itt már nem is kell kérnem. Kinézek: körül Óbuda — Századok torlódása. Esik, római-kori Eső zuhog a fákra. Kortyolgatom a friss sört; Cikkan az emlékezet —: Falak penész-térképe, Vándort a botja, vezet. Mintha a Szél utcában, az intézetben lennék. Itt vert szívem húrjára, Ki ma is hús vér emlék. Utcák labirintus-rejtvénye Vedlő kis házak között. Kerestem titkotokat Én, a szerelem-üldözött. Földbe mélyedő házak szürke portengerében Hajó a budai hegy, A Margitsziget — éden. Rákosligeten albérlő, Kinek a rúdja kiáll. Vajúdó Szél utcában Voltam nevelő-tanár. Óbuda Ma is látom: ha kirándul E megnevelendő osztály — Feloldódott a ködben. S a tanáruk — én — ott áll A hídnál, s elindul bénán Egyedül vacsorára. Intézet, csöves évek — Volt-nincs-emlék lett mára. S most, egy tucat év után Visszahozott a sorsom. Óbuda kocsmáiban Szomjamat sörrel oltom. Itt most otthon vár reám, Melege asszony-ölnek. Mediterrán táj helyén Tízemeletes szörnyek . . . Sétálni hív a Bécsi út, Vár a Két Kancsó kocsma. E környék lett a hazám: Aquincum, Zápor utca Születtem Kárpátalján Mennyi egy emberöltő? Itt élem le, mi hátra van, Én, Györke Zoltán költő. L 9
