Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Szabóné Balogi Sarolta: Egy óvónő tanulságos életútja
közönség — főleg az ifjúság — tombolt, dobogott, harsogott a „halljuk”, majd az egész szöveget tornával együtt ismételni kellett.” 1938-ban magánóvodát létesített a Bérkocsis utcában. Beszámolójából idézek: „1938-ban a VIII. kerületben magánóvodát létesítettem, melyet játszóiskola néven hirdettem a kapu alatti táblán, s annak szellemében is igyekeztem tanítani. Tizenkét-tizenhat növendékem volt a környékről, s némelyik nálam is ebédelt. Néhány gyerek gárdonyi nyaralására is mentem. Játszóiskolám csak 2 évig működhetett.” Először dr. Kovács József m. kir. p. ü. főtanácsos — gondnok — mondta fel a lakást. Később átköltözött a Szt. István körútra, ahol zongora és óvodának alkalmas bútor is volt, s egyéb felszerelés. Pfeiffer Zoltán ügyvéd ezt az óvodáját is megszüntette, levéve a táblát, mely hirdette működését. Férje már akkor nyomdász szakszervezeti tisztviselő volt, s az ő révén kaptak lakást a Wekerle- telepen. 1944-ben a Szálasi-uralom elől Egerbe menekültek férjével, aki zsidó származású volt: „A debreceni koalíciós kormány rehabilitált és kinevezett Egerbe. Egy új óvodát (ami azt jelenti, hogy egy lakásból átalakított óvodát) kaptam, ahol szintén igyekeztem megvalósítani a Tanácsköztársaság játékiskola programját.” — írta. Szavait igazolták a még élő szülők, akiknek a gyermekei jártak hozzá óvodába. Elismeréssel szóltak közvetlen modoráról, gyermekszeretetéről. Gondot fordított a szülők nevelésére, családlátogatásai nem formálisak voltak. Nevelt, segített, emberformáló egyénisége hatásos volt a környezetére. Egy magánóvónő mesélte el, hogy milyen feltűnő volt abban az időben, amikor a szabadban tartotta foglalkozásait. Vegye át a szót ismét ő! A klerikális reakció eleinte a szülők körében próbált ellenem hangulatot kelteni, hogy nem imádkoztatok, hogy destruktív tanokat viszek az óvodába, hogy kommunistává nevelem a nem kommunista szülők gyermekeit, stb. Nem hiányoztak az otromba támadások és rágalmak sem. Mindez nem tartott sokáig, dr. Özekkel Ferenc idős tisztifőorvos mellém állt. A városi tanács engedélyezte, hogy jó időben bármikor strandra vihetem a kicsinyeket, s ott játszhattam velük a strand közönségének tetszésére. S amikor a városban mesedélutánokat tartottam, majd a színházban gyermekbokrétát rendeztem, a város távolabbi részéből is GYEBMEKBM1BI 'EGERBEN 1946. december 22-én, vasárnap <L c. pentosan 11 órai kezdettel 9 „PfitQTfl" FILMSZIHHÁZB9H lesi megíartva a szegény árva gyermekek karácsonyi felruházására rendezett tehetséges gyermekek nagy MŰSOROS OÉLELŐTTJE, ahel gyermekek kegferilnak, gyermekek szarainak, dalolnak, zenélnek és táncéinak Minden gyermeket el kell Finni s a felnőtteknek is látni kell! l«U»*J«gj aiief. ■óMracgTtlIÉR ffllióMekoek kóttlció Uj gjcnatk titéfii korig) •lkotokét». ai*atal 2 gy«rtg 1 ■•••ml I 'fguikát «I. Számozott mdjorok a belvárosi óvodában (Tolokoilj-«. S;, «t Igaziig kiadabiratalában ei a szintűi pónztiránil kayhitik. Egy egri rendezvény plakátja hozzám akarták járatni a szülők gyermekeiket.” (2. sz. fotó.) Egerben is szervező és politikai munkás volt. Beiratkozott férjével együtt (Lénárd Sándor az Igazság című lap szerkesztőjeként dolgozott) az akkor alakult Kommunista Pártba. Agitált, újságot írt, ifjúsági szavalókórust szervezett, az MNDSZ-ben dolgozott, a nyári szabadegyetemen a nőszemináriumán mint előadó vett részt. Lénárd Sándornénak 1947 októberében sikerült magát Budapestre helyeztetnie, férje már megelőzte ebben. Anyagilag sem bírták a kétféle lakást és visszavágyott a fővárosba. Tevékeny, alkotó pedagógus volt a szó igazi értelmében. Szobrászattal is foglalkozott. Ö mintázta meg elsőnek Nagy Balogh János proletár festőművész szobrát, akiről stúdiót is neveztek el. (3. sz. fotó.) Annak elnöke dr. Kardos Béla művészeti író méltatta Lénárd Sándomé alkotását. Egy kifejező békeszobrát (Anya gyermekével) 1980-ban a nőtanács, a nemzetközi nőkongresszus 50. évfordulójára kivitte Koppenhágába és 81
