Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinoníma-szótára
A négy szóból álló mondat „átlóg” a címoldalról a kötet előzéklapjának fehér oldalára. Nyíl jelzi, hogy valójában az előbbi pontban tárgyalt címfelirathoz tartozik. A vékony grafitvonalakkal írt mondat, amely kétségtelenül később keletkezett az említett címszavaknál, a titkosírás rendszer zárójelével is az előbbi oldalhoz kapcsolódik. — Az Olibiusz-mécs kifejezés valószínűleg az olibanum, oliban, azaz fenyőtömjén szóval függ össze. A tömjénfüst ősidők óta szerepel a vallási liturgiákban és jelképe az öröklétnek. 4. „Tisztázd. Egyes lapokon ami Kő, vastag betűkkel, hogy egy tekintettel előtted legyen a hieroglifja.” A címoldal többi feliratától eltérő irányban, azokra merőlegesen elhelyezkedő mondat betűi különösen nagyok, az első szava (Tisztázd) pedig címszerűen rajzolt és a további szövegtől nagyobb hézag választja el. Az írás külseje és nagyfokú bonyolultsága arra mutat, hogy a bejegyzés az újabbak közé tartozik. — A mondat tartalmazza a Kő fogalmat. Ez egy a szófajokra Gárdonyi által kialakított különleges elnevezések közül és a főneveket jelenti. (E kifejezés társai: Bíbor, ami az igét, a Bársony a melléknevet, a jelzőt, az író kifejezésével a „milyenző szót” és a Fű, amely a határozószó, a hasonlító kötőszó csoportját jelöli.) A „vastag betűkkel” írás a kiemelés egyik formája. Gárdonyi különösen a valóban „hieroglif”-szerű rövidítéseket írta szívesen vastag betűkkel, ahogyan ő mondta, „náddal”. 5. „Ha egy veres tentával jegyzett szakasznak már nincs továbbja, helye a könyvben, tisztázd át azt az egy szakaszt külön kártyalapra s így keletkezzék egy pótkönyvecske; bizonyára nem kell sok belőle.” Ez a bejegyzés az előzéklap belső, fehér oldalának felső peremével párhuzamosan, a jobb saroktól kiindulva olvasható. Írásmódja a legkorábbi, tehát Gárdonyi ezt a „használat-utasítást” közvetlenül a füzet használatba vétele után, 1906 körül jegyezhette ide. Az írásból hiányzik az „emeletes gubancolás”, a betűk szinte „földszintesen”, azaz egyesével sorban rajzolva követik egymást. — A jegyzetben kifejezett utasítást Gárdonyi aligha tartotta be. Inkább magában a könyvben igyekezett minden helyet kihasználni az egyes szakaszok folytatásához. Erre az előző pontokban is láttunk példát. Az író hagyatékából egyébként eddig „pótkönyvecske” nem került elő. 6. „Minden szót megnézhetsz a Révaiban is.” Az előző pontban bemutatott jegyzettel egy sorban, az előzéklap felső peremével párhuzamosan olvasható szöveg évekkel később, valószínűleg 1911-ben keletkezett. Bonyolultsági foka kissé magasabb, de még nincs meg benne az 1912-ben kitalált „emeletes írásmód”. — A Révai Lexikon első kötetei 1911- ben jelentek meg és szerzői között volt Gárdonyi is. A szinonímaanyag Színek fejezetében is utalást találunk a Révai Lexikonra. 7. „N. az átellenes fogalom szavait is. P. a „fél” lapjával vesd össze a „bátor” lapot.” Ez a bejegyzés az előző kettővel azonos sorban áll. Jól olvasható, de kissé bonyolultabb írásmóddal készült. Bizonyára valamivel későbbi az előbbieknél. Az N. „nézd, lásd”, a P. „például” rövidítése. — A benne foglalt logikus tanács Gárdonyi munkamódszerét világítja meg. 8. „A meg nem nevezett idézetek a Nyelvtört. Sz.-ból valók.” Ez a mondat az előző három bejegyzéssel együtt az előzéklap felső szélén, a sor bal felső végén található. Az írás külseje alapján az előbbi kettőnél valamivel régebbinek és a sor jobb szélén álló 5. sz. jegyzettel közel egyidejűnek tartjuk. — forráshivatkozás rendszerének kialakítása Gárdonyi gondosságát dicséri. 43
