Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - SZÍNHÁZ - Bőgel József: Körkép a magyar színházi életről
elvek és általános (talán európai) tendenciák tisztázódván, illetve ez utóbbiak tapasztalatait levonva az mégiscsak világos, hogy a fenti igazgatási strukturális alapképleten belül a tárcának olykor merészebben lehetne létrehozni és megtartani valóban országos sugarú, fontosságú színházakat (Katona József Színház, Rock Színház, Játékszín). Ezek egyúttal művelődés- (színház-) politikai ászok is lehetnének egy szocialista államban és társadalomban, valamint egy szocialista eszmeiségű-elkötelezettségű színházi életben. Eszmei-politikai érdek, hogy ebben az igazgatási struktúrában a kisvállalkozások is a helyükre kerüljenek. Az biztosnak látszik, hogy a kisszövetkezetek vonatkozásában az engedélyezés, a műsortervezés, a vezetők kiválasztása, jóváhagyása stb. tekintetében ugyanúgy kellene igazgatásilag eljárni, mint a tanácsi színházakkal kapcsolatban. A színházak élén vagy művelődéspolitikus-intendáns típusú igazgató vagy művész (rendező, színész) igazgató áll. Munkáját művészeti vezető (nagyszínházaknál) vagy főrendező segíti; ez utóbbiak szerepe természetesen meghatározó kell, hogy legyen profil, színvonal stb. szempontjából. A napi működés és a pénzügyi-technikai munka irányítói (újabban erőteljesen menedzser szerepben) az ügyvezető igazgatók és a gazdasági igazgatók. Az előbbiek nagyobb feladatkörrel rendelkeznek, az utóbbiak értelemszerűen (kisebb színházaknál) csak a gazdasági-műszaki irányítás kérdéseivel foglalkoznak. A legtöbb színháznál vezető szerepet játszik még a főmérnök vagy a műszaki vezető. A közönségszervezésért a szervezési osztály vezetője (vagy enélkül) a szervezési titkár(ok) felelnek. A művészeti titkár (a legnagyobbaknál a főtitkár) a napi művészeti-működési adminisztrációt tartja kézben. Sajnálatos módon a magyar színházaknál a dramaturg (külföldön inkább irodalmi titkárnak stb. nevezik) a legkülönfélébb feladatokat látja el (lektor, fordító, darabajánló, füzetszerkesztő), s ritkán fontos, meghatározó személyiség, tényező. Mindezen posztok, funkciók betöltésénél a közelmúltban többfajta mozgás volt észlelhető. Bármiként is áll a belső vezetési struktúra ügye, az bizonyosnak látszik, hogy intendáns igazgatóra egyre jobban szükség van, s kiemelkedően fontos a jó menedzserek (ügyvezető igazgatók stb.) beállítása. Viszont az is tény, hogy a színházak olykor bőkezűek (önmaguk kárára is), mert különböző személyi elégtelenségek és összeférhetetlenségek következtében valósággal halmozzák a funkciókat, posztokat, miközben a meglevők és betöltőik a feladatok felét sem foglalják össze, illetve teljesítik. Ezért a magyar színházi (belső) vezetési struktúra erősen racionalizálandó. (Vége) Bőgel József 68
