Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinoníma-szótára
1. „Minden lap végére írva gondold: Ha nem találsz elég erős szót és színt, Biti segít, Biti kimeríthetetlen.” Ez a titkosírásos szöveg a hátsó, tehát valóságos címlap (közlésünk I. részében említettük, hogy Gárdonyi a füzetet mindkét végén elkezdte használni, de az intenzívebb igénybevétel nyomai hátulról előre haladva találhatók) közepén, a legfontosabb bejegyzések közé szerkesztve olvasható. Elhelyezése azt mutatja, hogy a mondat tartalmát Gárdonyi fontosnak tekintette. Az alkalmazott írásmód, vagyis a bonyolultsági fok alapján biztosra vehető, hogy ez az alapszabály vagy tanács a legkorábbi bejegyzések egyikeként rövid idővel a füzet használatba vétele után keletkezett. A mondat valóságos jelentését kutatva szem előtt kell tartani, hogy az egész szótárvázlat befejezetlen munka, tulajdonképpen anyaggyűjtés és így a hozzá fűzött gyakorlati megjegyzések is kizárólag magának az írónak szólók. Az is természetes, hogy Gárdonyi ekkor, az előkészítés időszakában szabadabban használja az általa kialakított, mások előtt rejtett értelmű fogalmakat, így például az ebben a mondatban kulcsszerepet játszó Bitit. A Biti értelméről, szerepéről és használatáról Gárdonyi nem nyilatkozott nyíltan. Ez is érthető következménye annak, hogy az írásművészetre vonatkozó jegyzetei is a fogalmazás állapotában maradtak ránk. Mégis a Biti az írói munka részleteit, szabályait, fogásait tartalmazó Mesterfüzetekben a leggyakrabban előforduló téma. Az 5. sz. Mesterfüzet 69. oldalán Gárdonyi így határozta meg ezt a szerinte varázslatos erejű fogalmat: „Jelzőnek, határozónak, igének nyelvtanilag ismeretlen, legfelsőbb foka a Biti.” Ugyanott és a titkosírásos jegyzetek sok más helyén példákat is találunk a Bitire. Ezek között vannak például ezek: „Elvinnélek, mint a nap a harmatot...” „Nem lehet szenes zsákon tejet szűrni.” „Tűt keres szénaboglyában.” Hétköznapibban talán így határozhatjuk meg a Bitit: meghökkentő, megrázó erejű, váratlan szó vagy mondat, amely mögött nagy ellentét van. Gárdonyi a szinonima-szótárát és az azzal párhuzamosan készített egyiptomi szeleteket bizonyára a Bitik bányájának, gazdag tárházának szánta, amelyek használata részére egyszerű és kellemes lesz. Itt rejlik egyik magyarázata annak, hogy a szinonimát, más szóval az analógiát aranyalmafának nevezte és hogy 1917 novemberében azt merte írni naplójába: „Lehetetlen, hogy rossz dolgot írjak többé.” 2. „Halhatatlanság, végtelenség, örökkévalóság.” A három rokonértelmű szó a címlap bal felső sarkában, szorosan a felső és baloldali perem mellett helyezkedik el. Az igen nagy betűkkel, vastagon, szinte rajzolva írott, csak hézaggal elkülönített szavak inkább egy oldal címfeliratának tűnnek. Ezt a benyomást erősíti, hogy a bal lapszél felé eső két szónál (örökkévalóság, végtelenség) a tintavonalak alól grafitceruzás előraj- zolás látszik ki. Ugyanezt a két szót aláhúzás is kiemeli. A harmadiknál (halhatatlanság), amely valamivel vékonyabb és szorosabb vonalakkal írott, sem előrajzolás, sem aláhúzás nincs. Ezek az eltérések indokolják, hogy a harmadik (halhatatlanság) szót később keletkezettnek tekintsük. A három, címfeliratnak mondható szó a Gárdonyi szemlélete szerint legfontosabbak közé tartozó fogalmakat jelöli. Mivel a címoldal utáni lap a Vég főcím alatt összegyűjtött szinonímaanyagot tartalmazza, a három szó a címlapra nyilván helyhiány miatt áthozott anyaggyűjtés folytatását szolgálta. A rövid felirat bizonyítja, hogy a főkönyvben a tervezett szinonima-szótárnak még hosszas rendezésre szoruló anyaga gyűlt. 3. „Elővilágol az Olibiusz-mécs.” E felirat különleges bizonyíték az anyaggyűjtő főkönyv „élő” jellegére. 42
