Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Katalin: Sírni fog azon a napon. Sziliné?! Sziliné: A boldogságtól, nemzetes asszony, a boldogságtól! Én úgy, de úgy tudok sírni a boldogságtól is, nemzetes asszony, hogy majd meghasad a szivem !... (László jön) Na, itt jön a vőlegény! Gyerünk, lányok, hagyjuk magukra a jegyeseket! Ágnes: (kevés tiltakozással) Nem, nem, ne menjetek ... Katalin: (a bátyjához szalad) Laci! Lackóm! Éppen Ágnes menyasszonyi ruháját próbáljuk! Meglátod, micsoda szép mátkát vezetsz oltár elé! De xe is csinos leszel, tudom! Már láttam a vőlegényruhádat! László: Húgocskám! Ágnesem! (Boldogan köszönti őket) Idáig körmöltem a városházán! Bocsássatok meg, hogy késtem. Annyi a munka! Blumberg báró, a soproni katonai parancsnok ma megint fenyegető levelet küldött! Hogy kétkulacsos a kőszegi tanács! Mert ha a császárnak esküdött hűséget, miért támogatja titkon a kuruc tábort! A minap meg Forgách Simon generális parancsolt ránk, lovakat, élelmet küldjünk a kurucoknak! Hol ezek zargatnak minket, hol azok! Alig tudjuk elérni ügyes praktikákkal, hogy se a labanc, se a kuruc ne szállj a meg a várost! Ágnes: (Katalinnak) Látod? Egészen elrabolják tőlem ezek a gondok! Katalin: Hagyd, Lackó a bajokat odakünn! A menyasszonyod áll előtted, a te gyönyörűséges párod! Ügy örülök, annyira örülök, hogy az én egykori, kedves kis barátnőm lesz a sógornőm — mégpedig néhány nap múlva! — De megyek, segítek Szilinének a varrásban! A lányok a gyöngyöket fűzik, a pártát hímezik! Rengeteg a munkánk a házban!... (Elszalad) Ágnes: (utána kiált) Majd megyünk mi is hamarosan! Katalin: Csak maradjatok!... Ágnes: (Lászlóhoz fordul) Mostanság alig vagyunk magunkban! Pedig annyi mondanivalóm volna! László: Nekem is, Ágnes! Ágnes: (megijed) Valami baj talán?! László: Baj? Hát baj az, hogy szeretlek?! Hogy elepedek érted?! Ágnes: (megkönnyebbül) Ó, nem! Nem, nem, dehogyis! Én is szeretlek, László, szeretlek! Éjszaka felébredek, s terveket szövök! Csodálatos terveket, egészen hajnalig! Látom magunkat, amint berendezkedünk az otthonunkban! Ahol mindig, mindig, de mindig együtt lehetünk! Látom a gyermekeinket... akikkel majd megáld bennünket az isten! Látom, ahogy neveled őket, szépen, komolyan, szeretettel. Látom, amint nőnek, élnek, köröttünk. És azt is látom, hogy telik az idő felettünk. A hajam megőszül... és a tiéd is! De nem szomorodom el. Mert szép vagy öregen is — szép vagyok én is! És éppen úgy szeretjük egymást, mint most!... László: (átöleli) Ö, Ágnes! Szerelmem! Amikor a tűzből mentettelek, még nem tudtam, hogy nem csak az életnek mentelek, de magamnak is! A boldogságomnak is! Négy nap! És azután férj és feleség leszünk!. .. Ágnes: Négy hosszú nap! László: Négy gyötrelmesen hosszú nap! ... Ágnes: Igaz is! Herbert írt! László: Herbert? Ágnes: Itt van nálam a levele, hogy megmutassam! Sopronba helyezték, Heister seregébe! 25
