Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Goethe: Vándor éji dala (Farkas András fordítása) - Pályadíjasok (Gombkötő Gábor, Bősze Balázs és Bars Sári írásai)
BŐSZE BALAZS A számadások könyvei i. Elindult bennem a szomorúság. Dalolt a félelem, fagyott rögöket rúgdosott a decemberi fagy. Závárzat csattant, össze- rezdültünk anyámmal. Kéz a kézben mentünk, tenyerünk izzadva simult, a járdán elszórt töltények, hevederek, szent szalagok hevertek. Felvérzett homlokom s kezem, az eséstől. Durva kavics tapadt a sebekbe, mellkasom nyitva, akár Krisztusé. — Csónakok ütődnek, fahangon koppan az pvező, villa csikorog, loccsanások gyülekeznek. — Puskával rohangáltak a bécsi domb tövében, akkor érkezett apám, karon- fogott, szelíden kérlelt. Szégyenlettem mcgvallani ártatlanságát. Csak álltam feszesen a padban. A 'tanárnő sajnálkozott. Fogókat, kalapácsot loptam szekrényéből, elcseréltem cigarettára, barátságra, szeretetre. Szívemben bigott hitek dörömböltek, megaláztak, fékeztek, gúzsba kötöttek. Jöttek a vakröpülések. Számycsattogtatás, lágy selymek simogatása. Vérebek csaholása. Jöttek álmok, melyekben szárnyaltam. Szálltam a távírópóznák, sorompók, gátak felett. Csillagok szórták rám halvány Ifényüket. Harsány kocsmazene kísért, sör és húgyszag, köpködés permete. Arcomba vágódott ököl, rend, s SORS dühe. Nevelkedtem katekizmuson, világnézetünk alapfogalmain, s a gyász, a vér, az azúr színein. Álmodozásokon. 19
